Mansell – Senna, Magyar Nagydíj, 1989

A győzelmi dobogó: 1. Mansell, 2. Senna, 3. Boutsen

A győzelmi dobogó: 1. Mansell, 2. Senna, 3. Boutsen

Az 1989. augusztus 13-án rendezett V. Magyar Nagydíjon az angol Nigel Mansell megdöntött egy tételt, miszerint a Hungaroringen szinte lehetetlen előzni. Nos, a Ferrari “Il Leone”-ja a 12. helyről rajtolva tudott nyerni. Az első kör végén nyolcadik, a tizenkettedikben hetedik, a huszadikban hatodik, a huszonkettedikben ötödik, a harmincadikban negyedik, a negyvenegyedikben harmadik, az ötvenharmadikban pedig már második volt, és üldözőbe vette az élen száguldó brazil Ayrton Senna McLaren-Hondáját. És az ötvennyolcadik körben kiváló helyzetfelismerésének és egy parádés manővernek köszönhetően az élre is állt.
Történt, hogy a sebességváltógondokkal küzdő, több kör hátrányban guruló svéd Stefan Johansson Onyx-Ford autóját a hármas kanyar bejáratánál utolérték. Senna egy pillanatra beszorult Johansson mögé, és ezt kihasználva rántotta Mansell a Ferrarit a pálya jobb oldalára, megelőzve mindkettőjüket, és az előnyét a leintésig meg is tartotta. Érdekesség, hogy ennek a kanyarnak az átalakítására pont a verseny évében került sor, a korábbi vonalvezetésében meglévő plusz egy ív átvágásával. Kiváló döntésnek bizonyult.

Mansell tehát megszerezte önmaga tizenötödik, a Ferrari kilencvenhatodik győzelmét. Senna és a belga Thierry Boutsen (Williams-Renault) állhattak még dobogóra, a további pontszerző helyekre pedig Alain Prost (francia – McLaren-Honda), Eddie Cheever (amerikai, Arrows-Ford) és Nelson Piquet (brazil, Lotus-Judd) futottak be.
A világbajnoki pontversenyben a McLaren duója állt az élen Prost (56 pont), Senna (42 pont) sorrendben, míg Mansell 34 pontjával harmadik volt ekkor, a konstruktőröknél pedig McLaren, Williams, Ferrari sorrend alakult ki.
Mansell manőveréről sokáig azt hitte a világ, hogy az év előzése volt. Egészen a Japán Nagydíjon történtekig. Azonban az más jellegű, kevésbé felemelő történet volt.

Mansell és a Ferrari 640-es

Mansell és a Ferrari 640-es