Az előtérben a harmadik helyen célba érő új-zélandi Chris Amon Ferrarija, a háttérben pedig a lángok között csapattársa, az olasz Lorenzo Bandini
Az 1967-es világbajnokság második futamát 48 évvel ezelőtt, 1967. május 7-én rendezték Monacóban. Itt mutatkozott be a szintén ekkor debütáló Matra autókban minden eddigi idők egyik legsikeresebb motorja, a Ford-Cosworth, amely 176 győzelmével a Ferrari mögött második az örökranglistán.
Az ausztrál Jack Brabham vághatott neki a viadalnak az első rajtkockából saját, Brabham-Repco BT19 gépével, mellőle pedig a Ferrari olasz versenyzője, Lorenzo Bandini. A második körben már Brabham csapattársa, a negyedik helyről induló új-zélandi Denny Hulme vezette a mezőnyt, miután “Black Jack” már az első körben motorhiba miatt a futam feladására kényszerült. Hulme-ot egy darabig a skót Jackie Stewart üldözte, sőt meg is előzte, de a 14. körben BRM-jének sebességváltója elromlott, így ismét Denny került az élre. Ekkor Bandini eredt a nyomába, de csak a 81. körig: az olasz versenyző az alagút utáni lassítóban a szalmabáláknak ütközött, és a Ferrarija kigyulladt.
Ezután Hulme a leintésig, azaz a századik körig megtartotta előnyét. Az őt követő angol Graham Hill (Lotus-BRM) és a másik új-zélandi, Chris Amon (Ferrari) még csak megközelíteni sem tudták, körhátrányban voltak. Hulme diadalával a világbajnoki táblázat élére került. A skót Jim Clarké volt a leggyorsabb kör (1:29,5 – ez 126,503 km/óra átlagnak felelt meg), aki Lotus-Climax gépének kerékfelfüggesztés-hibája miatt feladta a versenyt.
Ez volt Denny Hulme első Nagydíj-győzelme, egyben Lorenzo Bandini utolsó futama is: az égési sérülései olyan súlyosak voltak, hogy három nappal később elhunyt.
Hulme és a Brabham-Repco
Elöl Hulme mögötte Bandini.
Denny Hulme az uralkodópárral Grace Kellyvel és Rainier herceggel. Denny itt már tudta hogy Bandini állapota rendkívül súlyos.
Lorenzo Bandini és a Ferrari 312-es a rajtrácson.
Lorenzo Bandini (1935.12.21. – 1967.05.10.)
(nagyítható)