Jochen Rindt

A Formula 1 történetének – szerencsére – mindössze egyetlen olyan világbajnoka van, aki a halála után nyerte el a címet: Karl-Jochen Rindt.
Németországban, Mainzban született 1942. április 18-án, majd miután szülei a II. Világháború során egy bombatámadásban életüket vesztették, az Ausztriában fűszermalmot üzemeltető nagyszüleihez került.
Sikeres Formula 2-es szereplés után az 1964-es Osztrák Nagydíjon, egy Brabham-BRM volánjánál debütált a világbajnokságon. Három évig Cooper, újabb egy évig Brabham autókkal versenyzett, majd 1969-ben a Lotushoz szerződött. Még ebben az évben megszerezte első GP-győzelmét, az Egyesült Államokban, Watkins Glenben. 1970-ben maradt a Lotusnál, és további öt diadalt aratva haladt a világbajnoki cím elnyerése felé, amikor az Olasz Nagydíj időmérő edzésén halálos balesetet szenvedett.
45 pontot gyűjtött össze addig, az őt követő ausztrál Jack Brabhamnek és a skót Jackie Stewartnak 25-25 pontja volt. Az évből hátra volt még négy futam, ám Stewart egy második helyén kívül nem sikerült pontokat szerezniük. Nem úgy, mint a belga Jacky Ickx-nek, aki úgy számolt, hogy a négy versenyből hármat megnyerve világbajok lehet. Azonban csak kettőn tudott győzni. Az Egyesült Államok Nagydíján, Watkins Glenben pont a Rindt helyére frissen szerződtetett brazil Emerson Fittipaldi diadalmaskodott, ezzel a már halott Rindt számára megnyerte a világbajnokságot.
Karl-Jochen 60 Nagydíjon indulva 6 győzelmet aratott, 10 alkalommal indulhatott a rajtrács éléről, továbbá 3 leggyorsabb kört és 13 dobogós helyezést ért el. Világbajnoki címén kívül egy harmadik helye volt, 1966-ban.
1965-ben az amerikai Masten Gregoryval és Ed Hugussal együtt megnyerték a Le Mans-i 24 órás versenyt.

Rindt