Ayrton Senna

Ma lenne 55 éves minden idők egyik legkiválóbb autóversenyzője, a brazil Ayrton Senna da Silva.
Mint annyian, ő is gokarttal kezdett versenyezni. Két világbajnoki második helyezést követően Angliába költözött, és Formula Ford 1600-as kategóriában folytatta a versenyzést. Miután két sorozat bajnoki címét is begyűjtötte, 1983-ban a Brit Formula 3 bajnokságban indult, és egy izgalmas idény végén az angol Martin Brundle-t legyőzve ismét bajnoki címet ünnepelhetett.
Még ebben az évben tesztelési lehetőséget kapott a Williams F1-es csapatától, ahol a tehetségét illető kétségeket végképp eloszlatta.
Nem is lehetett másképp: 1984-ben már a Formula 1 mezőnyében folytatta. A Toleman istálló tagjaként vágott a nagy kalandba, és az esős Monacói Nagydíjat kis híján megnyerte. Az ott elért második, valamint a Brit és a Portugál GP-ken megszerzett harmadik helye a mezőny legkeresettebb pilótájává tette, és a következő évet már a Lotusnál kezdte. És már a második futamon, Portugáliában, esős körülmények között (hihetetlenül jó “esőmenő” volt!) megszerezte első Nagydíj-győzelmét. Még egy diadalt aratva negyedik lett a világbajnokságon, és ezt a teljesítményét megismételte 1986-ban is. A következő évben egyet ismét feljebb lépett, és harmadik lett az összetettben. De ez persze nem volt elég a számára, és – többek között – a motorszállító Honda támogatásával 1988-ra a McLarenhez szerződött. Már abban az évben 8 GP-győzelmet aratva világbajnok lett csapattársa, a francia Alain Prost előtt. A két versenyző viszonya a következő idényben rendkívül elmérgesedett, és a rivalizálásuk a Japán Nagydíjon történt ütközésükben csúcsosodott ki, amely után a pályán Senna megnyerte a futamot, a versenybíróság azonban a Prost által benyújtott óvásnak helyt adva megsemmisítette ezt az eredményt, és ezzel a francia lett a világbajnok.
1990-re Prost eligazolt a Ferrarihoz, és Senna némi hezitálás után úgy döntött, hogy az általa méltánytalannak érzett döntés ellenére folytatja a versenyzést. 6 futamgyőzelme után ismét Japánban, ismét Prost ellen, ismét egy vitatott körülmények között bekövetkezett ütközés után dőlt el a világbajnoki cím sorsa, csakhogy ezúttal az ő javára.
1991-ben 7 győzelmet aratott és bár az angol Nigel Mansell Williams-Renault autójával nagyon megszorongatta, megszerezte harmadik, utolsó világbajnoki címét.
A következő évben a Williamsek domináltak, így Sennának esélye sem volt a címvédésre. Akárcsak 1993-ban, amikor már Prost versenyzett a Williamsnél. Nagyszerű versenyzői kvalitására jellemző, hogy a nem éppen kiváló McLaren-Forddal nyitottá tudta tenni a világbajnokságot 5 győzelmet aratva. Ezek közül az angliai Donington Parkban futott Európai Nagydíj talán pályafutása legemlékezetesebb diadala volt. Az ötödik győzelme egyben az utolsó is volt: az évzáró Ausztrál Nagydíjon ezzel búcsúzott a McLaren csapattól. A következő évre ugyanis a szinte verhetetlennek tartott Williams istállóhoz szerződött.
1994 azonban számára sajnos sikert nem hozott, csak tragédiát. Miután az első két futamot nem sikerült befejeznie (mindkettőt a német Michael Schumacher nyerte Benetton-Fordjával), május elsején Imolában, a San Marinói GP-n (egy nappal az osztrák Roland Ratzenberger végzetes ütközése után) a Tamburello-kanyarban halálos balesetet szenvedett. 34 éves volt.
11 idény alatt 4 különböző csapat színeiben 161 Nagydíjon indult, és minden negyediket megnyerte – 41 győzelmet szerzett. 65-ször indult a pole pozícióból, 19 leggyorsabb kör és 80 dobogós helyezés áll a neve mellett. Háromszor volt világbajnok. Emellett kétszer második, egyszer harmadik lett.
A sportág történetének egyik legnagyobb alakja volt.

Senna