Német Nagydíj – 1982.08.08. – Hockenheim

 

Nem mondhatni, hogy 1982 jó éve lett volna a Ferrarinak. Bár abszolút esélyesként vágtak neki az évnek, mindkét világbajnoki aspiránsukat elvesztették. A kanadai Gilles Villeneuve a Belga Nagydíj időmérő edzésén, Zolderben szenvedett halálos balesetet, míg a francia Didier Pironi Villeneuve-höz kísértetiesen hasonló módon (időmérő edzésen, egy előtte lassabban haladó autó – a szintén francia Alain Prost Renault-jának – hátsó kerekén felpattanva, majd a levegőben megpördülve és a földhöz csapódva) szerzett majdnem végzetes sebeket a Német Nagydíjat megelőzően, Hockenheimben. “Didi” mindkét lába olyannyira megsérült, hogy soha többé nem ülhetett versenyautóba. Öt évvel később, harmincöt évesen egy motorcsónak-versenyen bekövetkezett balesetben vesztette életét.
A futamon, amelyet pontosan harmincöt éve, 1982. augusztus 8-án rendeztek, Pironi indulhatott volna az első rajtkockából: közel egy másodperccel ért el jobb időt a balesete előtt, mint Prost. A rajtot azonban a harmadik pozícióból rajtoló francia René Arnoux, Prost csapattársa kapta el a legjobban. Egy körig vezetett is, majd a világbajnoki cím védője, a brazil Nelson Piquet állt az élre Brabham BMW-jével. Ott is maradt egészen a tizennyolcadik körig, akkor azonban ütközött a lekörözött chilei Eliseo Salazar ATS-Fordjával, aminek az egyik következménye mindkettejük kiesése, másik pedig egy Piquet által kezdeményezett heves pofozkodás lett.

Piquet és Salazar “bokszmeccse”

 

Ekkor az ötödik helyről, egyetlen ferrarisként rajtoló francia Patrick Tambay került az élre, és mint egy megszállott, hajtotta a piros versenyautót. Mint utólag elmondta: “Gilles-ért és Didi-ért”. Meg is tartotta a vezető helyét, élete első világbajnoki futamgyőzelmét aratva. Tizenhat másodperccel később Arnoux ért célba másodikként, míg a harmadik helyezett finn Keke Rosberg már egy kör hátrányban volt Williams-Fordjával. A további pontszerzők Michele Alboreto (olasz, Tyrrell-Ford), Bruno Giacomelli (olasz, Alfa Romeo) és Marc Surer (svájci, Arrows-Ford) voltak. A leggyorsabb kör Piquet-é lett, 1 perc 54,035 másodperc alatt száguldott körbe a 6,797 kilométer hosszú pályán, amely így 214,576 km/órás átlagsebességnek felelt meg.
Pironi negyedik pole pozíciója egyben tehát az utolsó is lett a számára. Tambay első sikere pedig a Ferrari nyolcvannegyedik világbajnoki futamgyőzelme volt egyúttal.
A pilóták világbajnoki pontversenyét Pironi vezette az észak-ír John Watson és Rosberg előtt, a konstruktőröknél Ferrari, McLaren, Renault volt a sorrend. Négy futam volt még hátra az évből.

A győzelmi emelvény – Tambay a legérzelemdúsabb élményeként emlegette később

 

Tambay és a Ferrari 126C2

 

Hockenheim pályarajza 1982-ben. 45 kör, 6,797 km – összesen 305,865 km

 

Egy autós karrier vége: ennyi maradt Pironi autójából