Lotus 25

53 évvel ezelőtt, 1964. június 14-én Spában rendezték az év harmadik világbajnoki futamát Belgium Nagydíjáért. A világbajnoki címvédő skót Jim Clark csak egyetlen körben volt az élen: az utolsóban. Azon ritka győzelmei egyikét aratva, amikor elsősorban a szerencséjének köszönhette a diadalt – riválisai szinte a futam legvégén maradtak állva benzinhiány, vagy műszaki hiba miatt. Másodikként az új-zélandi Bruce McLaren (Cooper-Climax) ért célba, míg a dobogó alsó fokát az ausztrál Jack Brabham (Brabham-Climax) foglalta el.
Clark ezt a sikerét, amely pályafutása tizenkettedik világbajnoki futamgyőzelme volt, egy szintén Climax motoros autóval, a Lotus 25-össel érte el, amely a legendás alapító és tervező Colin Chapman tervei alapján készült. Az alumíniumvázas szerkezet 450 kilogramm tömegű volt, nyolchengeres, 1496 köbcentis motorja ekkoriban 200 lóerő leadására volt képes.
Ötfokozatú manuális váltóval szerelték, és Dunlop abroncsokon “járt”.
Világbajnoki futamokon Clarkon kívül még tizenhét versenyző hajtotta, többek között Jack Brabham, az új-zélandi Chris Amon, az angol Mike Hailwood és Innes Ireland, az amerikai Peter Revson és a mexikói Pedro Rodriguez.
1962 és 1967 között versenyeztek vele (1966-tól már csak a Reg Parnell Racing használta, a Lotus csapat nem). Ez idő alatt ötven világbajnoki futamon tizennégy futamgyőzelmet és tizennyolc első rajtkockát szereztek vele. Clark első világbajnoki címét 1963-ban ezzel a típussal szerezte, az 1965-ben megnyert második vb-győzelmekor egyetlen futam erejéig, a Francia Nagydíjon szintén használta.

Bekamerázva, Clarkkal a volánnál