Dan Gurney

Daniel Sexton “Dan” Gurney művészcsaládba született. Édesapja a híres New York-i Metropolitan Opera ünnepelt csillaga volt, akinek visszavonulása után a család Kaliforniába, mégpedig Riverside-ba költözött. Az ottani versenypályán látott viadalok terelték Dant az autósport irányába.
Még tinédzserként gyorsulási futamokon indult, majd miután két évet szolgált az Egyesült Államok hadseregében a koreai hadszíntéren, 1955-ben vásárolt egy kis Triumph TR2-es sportkocsit, és ezzel kezdetét vette komolyabb versenyzői karrierje. Egyre erősebb autókkal folytatta, és hazája legnagyobb Ferrari-importőrének, Luigi Chinettinek a figyelmét is magára irányította, aki felajánlott a számára egy autót az 1958-as Le Mans-i 24 órás viadalra. Honfitársával, Bruce Kesslerrel osztoztak a versenygépen egészen addig, amíg az ötödik helyről ki nem estek egy baleset miatt. Teljesítménye azonban meggyőzte a Ferrari gyári csapatát, hogy Formula 1-es tesztlehetőséget biztosítsanak a részére. Sőt, 1959-ben négy világbajnoki viadalon rajthoz is állhatott a maranellóiak színeiben. Bemutatkozására a Reims-ben rendezett Francia Nagydíjon került sor, a következő három futamon pedig két dobogós helyezéssel jelezte érkezését az autósport élvonalába. Azonban hiába volt sikeres, a csapat vezetésével nem jött ki, ezért a BRM-hez szerződött. Az új autója azonban megbízhatatlan volt, ráadásul a Holland Nagydíjon, Zandvoortban balesetet szenvedett. Ő ugyan sértetlen maradt, ám egy néző életét vesztette ennek következtében. Nehezen dolgozta fel a történteket, de a versenyző énje győzött a kétségei felett, és tovább folytatta. Mégpedig 1961-ben új csapatnál, a Porschénél. A BRM-mel szemben a Porsche 718-as nagyon megbízható autó volt, ezért bár futamgyőzelmet nem szerzett, három második helyével végül az angol Stirling Moss-szal azonos pontot gyűjtve negyedikként végzett a világbajnokságban.
Látható volt, hogy nem kell sokat várnia az első diadalára sem, és erre már a következő évi Francia Nagydíjon sor is került, amely a Porsche konstruktőrként aratott mindmáig egyetlen győzelme is egyúttal. 1963-ra a frissen, az akkor már kétszeres világbajnok ausztrál Jack Brabham által alapított csapathoz szerződött, és amikor célba ért, mindig pontszerző volt. Egy évre rá kétszer is diadalmaskodni tudott, 1965-ben viszont csak dobogós helyezések jöttek össze a számára. Közben egyre inkább érlelődött benne a szándék, hogy saját csapatot alapít, és a tervet tett követte: honfitársával, Carroll Shelbyvel megalapították az All American Racers istállót. A Formula 1 világbajnoki futamokra Angliában készítették fel az Eagle nevű versenyautót angol, kezdetben Climax majd Weslake motorral, így jött létre az Anglo American Racers csapat. Dan számára megadatott, hogy saját konstrukciójával tudott világbajnoki futamgyőzelmet aratni, az alapítást követő évben, a Spában rendezett ’67-es Belga Nagydíjon. A következő évet is saját istállójával versenyezte végig, ám mindössze egy alkalommal tudott pontot szerezni. Eközben persze amerikai futamokon is rajthoz állt, az Eagle kocsikba Ford motort téve. 1968 és 1970 között mindhárom alkalommal dobogóra állhatott az 500 mérföldes Indianapolisi viadalon, de nyernie sem korábban, sem később nem sikerült. Az 1969-es évet a Formula 1-ben kihagyta, de 1970-re három futam erejéig visszatért a McLaren színeiben. A Brit Nagydíjon köszönt el a száguldó cirkusztól. Az autósporttól nem szakadt el: sikeres konstruktőrként és csapattulajdonosként tovább tevékenykedett.
Nyolcvanhat világbajnoki futamon indult, négy diadalt aratva. További tizenöt dobogós helyezése mellett három első rajtkocka és hat leggyorsabb kör fűződik a nevéhez. Huszonnégy világbajnokságon kívüli viadalon két győzelmet és négy dobogós helyezést ért el. Két alkalommal, 1961-ben és 1965-ben szerezte meg legjobb összetettbeli eredményét, amikor negyedikként végzett a világbajnokságban. Ő volt az első, aki a Formula 1-ben, továbbá az IndyCar, NASCAR és sportautósorozatokban is futamgyőzelmet tudott szerezni – rajta kívül mindössze ketten, az egyesült államokbeli Mario Andretti és a kolumbiai Juan Pablo Montoya mondhatja ezt el magáról. 1990-ben beválasztották az Autósport Hírességeinek Csarnokába. Pályája csúcsán olyannyira népszerű volt, hogy szurkolói “klub”-jai még az akkori szocialista országokban is akadtak, hazájában pedig mozgalom indult “Gurney for President” jelszóval.
Érdekesség, hogy 1967-ben, miután honfitársával, A. J. Foyttal egy Ford GT 40-es volánjánál megnyerték a 24 órás Le Mans-i versenyt, a győzelmi emelvényen a Dan kezében véletlenül felrázódott pezsgő kilőtte a dugót, a palack tartalma pedig a közelben állókra fröcskölődött. Ezzel kezdődött a pezsgőlocsolás mindmáig tartó hagyománya. De persze nem csak ezért tartozik az autósport legnagyobbjai közé Dan Gurney, aki ma ünnepli 86. születésnapját.

Gurney a gyönyörű Eagle-Weslake T1G volánjánál az 1967-es Belga Nagydíjon, ahol a csapat egyetlen győzelmét sikerült megszereznie.

 

Az a bizonyos első, történelmi pezsgőzés Le Mansban.

 

Dan Gurney 2012-ben.