Peter Collins

 

85 évvel ezelőtt, 1931. november 8-án született az angol Peter John Collins. Édesapja szállítmányozási vállalkozó volt, így a motorizált környezetnek hála hamar felkeltették az autók a figyelmét.
A negyvenes évek végén félliteres Cooper autókkal kezdett versenyezni, és hamar felhívta magára a nézők és a szakma figyelmét. 1952-ben már Formula 2-es versenyeken, egy HWM volánjánál csiszolta tudását. Az autó sem megbízható, sem gyors nem volt, azonban Collins így is meggyőzte a sportvilágot tehetségéről. És miután az 1952-es (és 1953-as) világbajnokságot lényegében a Formula 2-es szabályoknak megfelelően bonyolították le, Peter még ugyanebben az évben bemutatkozhatott a vb mezőnyében egy HWM-Altát vezetve. A Bremgartenben rendezett Svájci Nagydíjon történt debütálása nem volt túl sikeres, mivel a tizenkettedik körben egy baleset miatt kiesett. Két év alatt tíz világbajnoki viadalon indult, a legjobb helyezése egy hatodik pozíció volt az ’52-es Francia Nagydíjon – sajnos akkoriban ezért még nem osztottak pontot.
1954-ben a Vanwall-nál próbálkozott, meglehetősen sikertelenül. 1955-re az Owen Racing Organisation csapathoz szerződött, amely BRM autókat dobott volna versenybe, ám ezek nem készültek el időre, így – amolyan karriermentés gyanánt – Collins Maseratival futott két versenyt. Aztán 1956-ban rámosolygott a szerencse: a Ferrari gyári csapata szerződtette. És az év harmadik világbajnoki futamán, a belgiumi Spában megszerezte első győzelmét. Ezt még egy diadal követte, és a további három második helyének köszönhetően harmadikként végzett a pontversenyben. Lehetett volna második is, ám az utolsó versenyen, a Monzában tartott Olasz Nagydíjon a harmadik helyen állt, amikor csapattársa, az akkor már háromszoros világbajnok Juan Manuel Fangio az autójának a kormányműhibája miatt kiállni kényszerült. Akkoriban még lehetséges volt a versenyzőcsere (a pontokat ilyenkor elosztották az autón osztozó pilóták között), és mivel Collins látta, hogy a szintén ferraris, olasz Luigi Musso nem akarja átadni az autóját az argentin versenyzőnek, úgy döntött, hogy ő viszont ezt megteszi. Fangio végül másodikként ért célba, és bár végül nem volt szükség az így szerzett pontokra, megnyerte negyedik világbajnoki címét. Collins pedig ezzel elvesztette az esélyét, hogy második legyen a pontversenyben. Ritkán látható, sportszerű pillanata volt a Formula 1 világbajnokságok történetének.
A következő év csalódást hozott, mivel mindössze két harmadik helyezést elérve kilencedik lett az összetettben. És 1958 sem indult jól, mígnem végre a Silverstone-ban rendezett Brit Nagydíjon végre megtört a jég, és győzni tudott. Három hét múlva, az augusztus 3-án Nürburgringen tartott Német Nagydíjon a negyedik helyről indult, és az ötödik körben az élre állt. A tizedik körben honfitársa, Tony Brooks megelőzte őt, ám ebbe nem nyugodott bele, és vissza akarta venni az első helyet. Csatájuk közben Collins elvesztette az uralmát a Ferrari D246-os felett, és lecsúszott az útról. Kiesett az autójából, és súlyos fejsérüléseibe még aznap belehalt. 26 éves volt.
Harminckét világbajnoki futamon indult, ezeken három győzelmet és további hat dobogós helyet szerzett. Negyvenhárom világbajnokságon kívüli viadalon is részt vett, négy győzelmet és hat dobogós helyezést érve el.

Az 1957-es év egyik vidám pillanatában.

Az 1957-es év egyik vidám pillanata.

 

Feleségével, Louise-szal az 1957-es Monacói GP-n.

Feleségével, Louise-szal az 1957-es Monacói GP-n.

 

Ugyanott, egy évvel később: az 1958-as Monacói GP-n harmadikként ért célba.

Ugyanott, egy évvel később: az 1958-as Monacói GP-n harmadikként ért célba.

 

Az utolsó befejezett világbajnoki futam - az utolsó győzelem: Silverstone, Brit GP

Az utolsó befejezett világbajnoki futam – az utolsó győzelem: Silverstone, Brit GP.