Mexikó Nagydíja – 1970.10.25. – Mexikóváros

Ickx és a Ferrari 312B száguld a győzelem felé

Ickx és a Ferrari 312B száguld a győzelem felé

 

46 évvel ezelőtt, 1970. október 25-én rendezték az év utolsó, tizenharmadik világbajnoki futamát. A világbajnokság már az előző versenyen, az egyesült államokbeli Watkins Glenben eldőlt azáltal, hogy nem a Ferrarit hajtó belga Jacky Ickx, hanem a Lotusszal versenyző brazil Emerson Fittipaldi tudott nyerni – az Olasz Nagydíj időmérő edzésén, Monzában halálos balesetet szenvedő osztrák Jochen Rindt (és a Lotus) számára megszerezve a címet. Rindt halálakor még esélye lett volna világbajnokságot nyerni Ickxnek, ehhez azonban a Monza utáni mindhárom tengerentúli futamon diadalt kellett volna aratnia. Kanadában győzött is, de a “Glen”-en csak negyedik lett, így Mexikóban tulajdonképpen már “tét nélküli” viadalt láthattak a nézők. Pontosabban az az óriási tömeg, amely szinte megőrült a helyi sztárért, a BRM-mel induló Pedro Rodriguezért. Akkora volt a lelkesedésük, hogy majdnem le kellett fújni a versenyt. Végül egy óra elteltével sikerült a szurkolókat eltávolítani a pályáról, és elrajtolhatott a mezőny. Ickx csapattársa, a szintén ferraris Clay Regazzoni F1-es pályafutása során első alkalommal indulhatott az első rajtkockából, de a svájci fiú csak az első körben vezette a mezőnyt. A második körben már Ickx állt az élen, és a hatvanöt körös viadal végéig ott is maradt, megszerezve hatodik világbajnoki futamgyőzelmét. Egy darabig a vb-cím védője, a skót Jackie Stewart követte őt Tyrrell-Fordjával, ám elütött egy a pályán sétáló kutyát, és törött kerékfelfüggesztéssel adta fel a versenyt. Tőle örökölte meg a második helyet “Rega”, és bár a végén az új-zélandi Denny Hulme McLaren-Fordjával nagyon megközelítette, meg tudta tartani a pozícióját. Negyedikként a szintén új-zélandi Chris Amon (March-Ford) ért célba, a további két pontszerző helyen a francia Jean-Pierre Beltoise-t (Matra) és a helyiek nagy örömére Rodriguezt intették le.
A leggyorsabb kört Ickx futotta meg, 1 perc 43,11 másodperces ideje 174,571 km/óra átlagnak felelt meg.
Ezzel véget ért a ’70-es világbajnoki év, a mindmáig egyetlen posztumusz győztessel, Rindttel, aki 45 pontjával lett bajnok. A második hely Ickx-é lett 40, a harmadik pedig Regazzonié 33 ponttal. A konstruktőrök között a Lotusé lett a dicsőség, 59 pontjukra a Ferrari csak 52-vel tudott válaszolni, míg a képzeletbeli dobogó harmadik helyén a March végzett 48 ponttal.
Mexikóváros hosszú időre elköszönt a Formula 1-től: csak 1986-ban tért vissza a száguldó cirkusz. És volt még egy búcsúzó: százhuszonhárom verseny teljesítését követően itt indult utoljára a háromszoros világbajnok ausztrál Jack Brabham.

 

Jacky "Babyface" Ickx

Jacky “Babyface” Ickx

 

 

A mexikói pálya 1970-ben: kereken 5 kilométer, mindez 65 körön át. A teljes versenytáv így 325 kilométer volt.

A mexikói pálya 1970-ben: kereken 5 kilométer, mindez 65 körön át. A teljes versenytáv így 325 kilométer volt.