John Watson

john-watson

Ma ünnepli hetvenedik születésnapját John Marshall Watson.
Az észak-írországi Belfastban született 1946. május 4-én. Édesapja jómódú autókereskedő volt, aki John fiatalkori versenyzőkarrierjét a jó anyagi háttérnek köszönhetően egyengetni tudta. Formula 2-es versenyeken mutatott teljesítményével Watsonnak sikerült támogatókat szereznie, akik közül a Ceramica Pagnossin a második kör elején bekövetkezett tömegbaleset miatt emlékezetes 1973-as Brit Nagydíjon egy Brabham-Ford BT37 jelű versenygépet adott “Wattie” alá. Műszaki hibából kifolyólag sem ezt, sem a második, az egyesült államokbeli Watkins Glenben rendezett versenyét nem tudta befejezni, 1974-re mégis a körön belül maradt, ismét egy Brabham-Fordot vezetve, ezúttal a John Goldie Racing / Hexagon csapat színeiben. Az első pontszerzésre a Monacói Nagydíjig kellett várnia, ahol hatodikként intették le. Még két alkalommal volt az év folyamán pontszerző, ám a remélt fejlődés elmaradt. 1975-re a Surtees-hez szerződött, de végül pont nélkül fejezte be az évet. Az Osztrák Nagydíj időmérő edzésén elszenvedett balesete következtében elhunyt egyesült államokbeli Mark Donohue helyét foglalta el a Penske csapatánál, ahol aztán a következő, 1976-os idényt végigversenyezte. És negyvenegyedik világbajnoki futamán, az Österreichringen rendezett Osztrák Nagydíjon végre megtört a jég, és a második rajthelyről indulva megszerezte hőn áhított első győzelmét.

Az 1976-os Brazil GP-n a Penske-Ford PC3-assal. A nyolcadik rajthelyről indulva műszaki hiba miatt kellett feladnia a viadalt

Az 1976-os Brazil GP-n a Penske-Ford PC3-assal. A nyolcadik rajthelyről indulva műszaki hiba miatt kellett feladnia a viadalt


Két újabb év következett Brabham autókkal, négy dobogós helyezést (de győzelmet egyet sem) elérve. 1979-re az akkoriban éppen gyengélkedő McLaren hívta, és pályafutása hátralévő öt idényében maradt is a Marlboro által szponzorált csapatnál. Ez idő alatt négy alkalommal tudott nyerni, amely győzelmek közül az utolsón mind a mai napig tartó rekordot sikerült felállítania: a huszonkettedik rajthelyről indulva aratott diadalt.
A kanadai Gilles Villeneuve halála, valamint a francia Didier Pironi súlyos sérülése miatti gyászos 1982-ben került a legközelebb a világbajnoki címhez, ám végül a finn Keke Rosbergtől mindössze öt ponttal lemaradva be kellett érnie a harmadik hellyel. Ez jelentette pályafutása csúcsát, és miután még egy idényt végigversenyzett, 1983 végén elhagyta a Formula 1-et. 1985-ben egyetlen verseny erejéig, az angliai Brands Hatchben rendezett Európai Nagydíjon visszatért, a sérült osztrák Niki Laudát helyettesítette. Az 1-es rajtszámú autót vezetve, egy hetedik helyezéssel búcsúzott el végleg a száguldó cirkusztól.
Az 1982-es Brit GP-n egy McLaren-Ford MP4/1B-t vezetve már a második körben megpördült, és kiesett

Az 1982-es Brit GP-n egy McLaren-Ford MP4/1B-t vezetve már a második körben megpördült, és kiesett

Sportautókkal folytatta pályafutását, és hosszútávú versenyeken indulva néhány győzelem részese lehetett. 1990-ben, mielőtt végleg szögre akasztotta volna a bukósisakot, ő tesztelhette először az újonc Jordan csapat első Formula 1-es autóját.
Nem távolodott el a pályáktól: saját versenyvezetőképző-iskolája van az angliai Silverstone-ban, és a mai napig autóversenyek (többek között a Blancpain GT-sorozat) kommentátoraként tevékenykedik.
Százötvenkét világbajnoki futamon indult, ezeken öt győzelmet aratott. További tizenöt dobogós helyezés, két első rajtkocka és öt leggyorsabb kör fűződik a nevéhez.
Tizenegy világbajnokságon kívüli viadalon is elindult, ezeken egy-egy második és harmadik helyezést elérve.

Napjainkban

Napjainkban