Jim Clark

Clark az 1965-ös Német GP-n, ahol hatodik győzelmét aratta az idényben (nagyítható)

Clark az 1965-ös Német GP-n, ahol hatodik győzelmét aratta az idényben (nagyítható)


48 évvel ezelőtt, 1968. április 7-én egy, a németországi Hockenheimben rendezett Formula 2-es versenyen életét vesztette a skót James “Jim” Clark. A sportvilágot megdöbbentette a hír, mert bár akkoriban nem ment ritkaságszámba egy-egy autóversenyző elvesztése, Jim az egyik legkultúráltabban vezető, mindenfajta felesleges kockázatot nélkülöző figurája volt a versenypályák világának. A többi pályatárs egyöntetű véleménye az volt, hogy ha Jimmyvel ez megtörténhetett, akkor valószínűleg egyikük sem élheti túl az aktív éveit…
Jim egy skót határvidéki farmer ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot 1936. március 4-én. Négy nővére után ő volt az első fiú a családban, aki már igen fiatalon elhatározta, hogy autóversenyző lesz. A szülei mindent elkövettek, hogy más irányba tereljék, azonban olyannyira hajthatatlan volt, hogy helyi rallye-, illetve hegyifutamokon már az ötvenes évek közepétől elindult. Egy 1958 Karácsonyán, az angliai Brands Hatch pályán rendezett viadalon Lotus sportkocsival versenyezve második lett, és itt találkozott először Colin Chapmannel, a Lotus autók konstruktőrével, a cég tulajdonosával. Ez a találkozás örökre megváltoztatta mindkettejük életét: innentől fogva Clark és a Lotus elválaszthatatlanok lettek. Chapman meg is hívta Clarkot, hogy versenyezzen neki, kezdetben sportauókkal, majd a Formula Junior kategóriában. Jim tehetsége olyannyira nyilvánvaló volt, hogy már az 1960-as idény negyedik Formula 1-es viadalán, a Holland Nagydíjon, Zandvoortban debütálhatott a világbajnokságon. Műszaki hiba miatt feladni kényszerült a versenyt, azonban a következő helyszínen, a Spában rendezett Belga Nagydíjon már ötödikként tudott végezni. És innentől fogva tulajdonképpen az volt a meglepő, ha nem tudott pontszerzőként célba érni…
Az 1962-es Belga Nagydíjon megszerezte első futamgyőzelmét, a következő évben pedig a tíz versenyből hetet megnyerve világbajnok lett. 1964-ben ugyan csak harmadik lett az összetettben két angol: John Surtees és jó barátja, Graham Hill mögött, 1965-ben hat győzelmet aratva ismét világbajnoki címet ünnepelhetett. Nem mellékesen: ebben az évben fél évszázad után első európai versenyzőként győzni tudott Indianapolisban, az 500 mérföldes futamon is. Mi mással versenyezve ott is, mint egy Lotusszal.
Az Indianapolisban aratott győzelem után vidám baráti társaság gyűrűjében az ünnepelt, Jim Clark. Akik a játéktraktor "beindításában"; segítenek: a két Hill, Graham és a kis Damon (nagyítható)

Az Indianapolisban aratott győzelem után vidám baráti társaság gyűrűjében az ünnepelt, Jim Clark. Akik a játéktraktor “beindításában”; segítenek: a két Hill, Graham és a kis Damon (nagyítható)


1966-ban műszaki hibák sorozata fosztotta meg a jó szerepléstől, csak a hatodik helyet sikerült megszereznie az összetettben. 1967-re “visszajött a táncba”, harmadikként végezve a világbajnokságban. 1968-ban pedig az első, Dél-Afrikában rendezett viadalon szerzett győzelmével ismét bejelentette igényét a világbajnoki címre. Azonban ez volt egyben az utolsó diadala is. Következett az a bizonyos, Hockenheimben rendezett, tulajdonképpen tét nélküli, F2-es verseny, ahol életét vesztette. Mind a mai napig nem derült ki a közvélemény számára, hogy mi okozta a balesetet. Az okok között szerepelt egy esetleges defekt ugyanúgy, mint az esőtől áztatott pályán bekövetkezett “aquaplaning”, azaz a vízen történő megcsúszás. És persze az sem növelte a túlélés esélyeit, hogy védőkorlát híján az autó nagy sebességgel a pályát övező fák közé vágódott.
Ennyi maradt a Lotusból...

Ennyi maradt a Lotusból…


Clark emlékműve a baleset helyszínén, Hockenheimben

Clark emlékműve a baleset helyszínén, Hockenheimben


Jim Clark kilenc idényen át szerepelt a Formula 1 világbajnokságban. Ezalatt hetvenkét teljesített viadalon huszonöt győzelmet aratott, ebből tizenegyszer “mesterhármast” elérve, azaz övé volt a győzelmen kívül az első rajtkocka és a leggyorsabb kör is. További hét alkalommal állhatott dobogóra, harminchárom pole pozíciót és huszonnyolc leggyorsabb kört ért el. Kétszer, 1963-ban és 1965-ben lett világbajnok, míg 1962-ben második, 1964-ben és 1967-ben pedig harmadik lett az összetettben.
Ötvenkilenc világbajnokságon kívüli futamon is részt vett, ezeken tizenkilenc győzelmet szerzett, kilenc második és két harmadik hely mellett.
Az első “Repülő Skót” a sportág történetének egyik legkiválóbb alakja volt, mind a mai napig a legnagyobbak egyikeként emlegetik.
Győzelem az 1967-es Holland Nagydíjon, Zandvoortban. Először hajtotta Ford-Cosworth motor a Lotust, és ez volt ennek az erőforrásnak az első diadala, pole pozíciója és leggyorsabb köre... (nagyítható)

Győzelem az 1967-es Holland Nagydíjon, Zandvoortban. Először hajtotta Ford-Cosworth motor a Lotust, és ez volt ennek az erőforrásnak az első diadala, pole pozíciója és leggyorsabb köre… (nagyítható)


Elválaszthatatlanok: Jim és a Lotus (nagyítható)

Elválaszthatatlanok: Jim és a Lotus (nagyítható)


Vezetéstechnika Jim Clark-módra 1963-ból. A világbajnokságon kívüli, az angliai Oulton Parkban rendezett 73 körös “Gold Cup”-on az amerikai Richie Ginthert és az angol Graham Hillt megelőzve aratott diadalt.