Ludovico Scarfiotti

ScarfiottiLudovico Scarfiotti olasz autóversenyző nyolcvankét évvel ezelőtt, 1933. október 18-án született Torinóban. Nem is akármilyen családba: nagyapja az egyik alapítója volt a Fiat autógyárnak, amelynek első elnöke is lett egyben.
Ilyen környezetben nem is volt csoda, hogy Ludovico már fiatal korában eljegyezte magát az autókkal és a velük való versenyzéssel. Miután 1962-ben az Európai Hegyiverseny-bajnokság első helye mellett harmadikként végzett az angol Colin Davis párjaként a Párizsi 1000 kiiométeres viadalon, 1963-ban nem kisebb fába vágta a fejszéjét, mint a 24 órás Le Mans-i versenyen való részvétel. És az ugyancsak olasz Lorenzo Bandini párjaként megnyerte a 24 órás viadalt Le Mansban, megszerezve a Ferrari hetedik győzelmét.
Néhány nappal később már a Formula 1-ben, a Holland Nagydíjon állt rajthoz, Zandvoortban. Ferrarijával a hatodik helyen ért célba. Ennek ellenére csak a következő évben versenyzett ismét, a monzai Olasz Nagydíjon, ahol kilencedik lett. Az újabb lehetőségre ismét egy esztendőt kellett várnia. Ismét Ferrarival a Német és az Olasz Nagydíj futamain indult. Ez utóbbit meg is nyerte, és a leggyorsabb kör (1 perc 32,4 másodperc) is az övé volt.
A siker ellenére a következő két idényben mindössze hatszor állt rajthoz a Formula 1-ben, ezeken két negyedik (Cooper autóval) és egy hatodik helyezést ért el.
1968-ban, a Rossfeldrennen nevű hegyiversenyen, a bajorországi Berchtesgaden közelében vesztette életét.

Scarfiotti hajtja a Ferrari 312-est az 1966-os Olasz Nagydíjon Monzában. Mögötte az ekkor még versenyben lávő skót Jim Clark (később a sebességváltó hibája miatt kiállni kényszerült) Lotusa. Ludovico ekkor aratta egyetlen Formula 1-es futamgyőzelmét.

Scarfiotti hajtja a Ferrari 312-est az 1966-os Olasz Nagydíjon Monzában. Mögötte az ekkor még versenyben lávő skót Jim Clark (később a sebességváltó hibája miatt kiállni kényszerült) Lotusa. Ludovico ekkor aratta egyetlen Formula 1-es futamgyőzelmét.