Stefan Johansson

Ma ünnepli 59. születésnapját a svéd Stefan Nils Edwin Johansson, a Spirit, a Tyrrell, a Toleman, a Ferrari, a McLaren, a Ligier, az Onyx és a Footwork Formula 1-es csapatainak korábbi versenyzője.
Stefan sikeres túraautó-versenyző édesapja nyomdokaiba kívánt lépni, amikor 12 éves korában gokarttal kezdett versenyezni. Öt évvel később begyűjtötte hazája bajnoki címét, majd egy Formula Fordot vásárolva lépett egy szintet feljebb. 1977-ben itt is svéd bajnok lett, és az autóversenyzés Mekkájának számító Nagy-Britanniában folytatta. Miután 1979-ben egy győzelmet aratott, a Shadow F1-es csapata tesztlehetőséget biztosított számára, amellyel (ekkor még) nem tudott élni, viszont a Brit F3-as bajnokságot sikerült megnyernie. 1981-ben immár a Formula 2-es nemzetközi sorozatban aratott két újabb győzelemmel irányította magára a figyelmet, és bár csapatának, a Spiritnek a következő év nem sikerült, amikor az alakulat 1983-ban a Formula 1-es részvétel mellett döntött, Stefant is vitték magukkal. Az F1-et ekkoriban éppen “újratanuló” Honda motorokkal hajtott Spirit nem volt versenyképes, de így sem sok hiányzott a pontszerzéshez Zandvoortban, a Holland Nagydíjon.
A következő idényt a később az autóik szabálytalansága miatt diszkvalifikált Tyrrell csapatnál kezdte, de az Olasz Nagydíjon átülhetett a Tolemannál épp eltiltott brazil Ayrton Senna helyére. És ha már ott volt, egy negyedik helyezéssel azonnal pontszerző lett. Maradhatott is persze a csapatnál az év hátralévő futamain, ám a következő évet már ismét a Tyrrellnél kezdte meg. De csak az idény nyitányán volt tagja Ken Tyrrell csapatának (hetedik lett), mivel a Ferrari a kirúgott francia René Arnoux helyére szerződtette. Amikor nem kellett műszaki hiba miatt kiállnia, akkor szinte mindig pontszerző volt, sőt, két második hellyel tette le a névjegyét Maranellóban. 1986-ban is maradt a Ferrarinál, azonban a dobogó harmadik fokánál nem tudott feljebb lépni. Gyorsaságát azonban senki nem vonta kétségbe, és 1987-re egy másik skandináv, a finn Keke Rosberg helyére leszerződtette a McLaren. Az akkor már kétszeres világbajnok csapattárs, a francia Alain Prost árnyékából nem tudott kilépni, és bár dobogós helyezései voltak, az első F1-es diadal csak nem akart megszületni. Aztán 1988-ra megérkeztek a McLarenhez a bivalyerős Honda motorok, és jött velük valaki: Senna. Johanssonnak tehát mennie kellett, és az egykor szebb napokat látott Ligier istállónál kötött ki. Azonban mindössze két versenyt sikerült befejeznie, a többin műszaki hiba miatt nem érte el a kockás zászlót.
1989-ben az újonnan az F1-be érkezett Onyx csapat Stefant annak tapasztalatában bízva szerződtette, és annak ellenére, hogy az utolsó, Portugál Nagydíjon harmadikként befutva felállhatott a dobogóra, a következő évben megszűnő alakulatnál nem kapott versenyzőülést 1990-re, így elköszönt a száguldó cirkusztól. Sportautókkal folytatta a versenyzést, és bár 1991-ben még egyetlen verseny erejéig, a Kanadai Nagydíjon visszatért a Formula 1-es világbajnokságba, azonban ez már a hattyúdala volt. 1992-ben Amerikába ment versenyezni, ahol 1996-ig 74 CART/USAC futamon indult. 1997-ben az olasz Michele Alboretóval és a dán Tom Kristensennel egy Ferrarit vezetve megnyerte a 24 órás le mans-i viadalt, majd 2003-ban csapatvezetőként tért vissza a CART Champ Car sorozatba.
Összesen 79 Formula 1-es világbajnoki futamot teljesített, ezeken 12 dobogós helyezést (4 második és 8 harmadik) szerezve. Legjobb világbajnoki eredményét 1986-ban érte el, amikor ötödikként zárt az összetettben.
Napjainkban méregdrága, a nevével fémjelzett órákat forgalmaz.

Stefan és a Ferrari F186-os 1986-ban Monacóban, ahol tizedikként sikerült célba érni.

Stefan és a Ferrari F186-os 1986-ban Monacóban, ahol tizedikként sikerült célba érni.