Svájc Nagydíja – 1982.08.29. – Dijon-Prenois

Rosberg, Dijon, 1982-ben
A mindmáig utolsó olyan Formula 1-es világbajnoki viadalt, amelyet Svájc Nagydíjáért futottak, 33 évvel ezelőtt, 1982. augusztus 29-én rendezték. Persze nem Svájcban, mivel az 1955-ben Le Mansban bekövetkezett és több mint 80 néző halálát okozó tömegbaleset után az alpesi ország területén nem lehetett pályaversenyt tartani. Így az akkoriban rendkívül erős francia légió, a Renault és szintén hazai versenyzőik, Alain Prost és René Arnoux kedvéért azt a megoldást eszelték ki, hogy a Francia Nagydíj mellé szerveznek egy másik viadalt is a gallok földjén. De mivel egy ország nem rendezhet ugyanazon évben két világbajnoki futamot, így a Dijon-Prenois pályán tartott verseny hivatalosan Svájc Nagydíja lett.

Dijon pályarajza 1982-ben. 80 kör, 3,8 kilométer; összesen 304 kilométer versenytáv.

Dijon pályarajza 1982-ben. 80 kör, 3,8 kilométer; összesen 304 kilométer versenytáv.


17 csapat 29 autója nevezett a viadalra. Az “egyautós” alakulatok között volt a Ferrari is, amely még nem heverte ki két sztárjának, a Belga Nagydíj edzésén halálos balesetet szenvedő kanadai Gilles Villeneuve, valamint a Német GP edzésén súlyos, autóversenyzői pályafutásának végét eredményező többszörös lábtöréssel kórházba került francia Didier Pironi elvesztését. Kettejüket egy szenvedélyes és gyors francia, Patrick Tambay próbálta meg pótolni, de őt egy a hátában keletkezett idegbecsípődés hátráltatta, így csak a tizedik helyre tudta kvalifikálni a 126C2 jelű autót. Sőt, a másnapi versenyen képtelen volt rajthoz állni, így a maranellóiak nélkül vágott neki a mezőny a kereken 304 kilométeres távnak.
Az élről persze egyáltalán nem meglepő módon a két Renault rajtolhatott Prost-Arnoux sorrendben, őket az olasz Riccardo Patrese követte Brabham-BMW autójával, míg a legjobb nem turbómotoros autóval rajtoló osztrák Niki Lauda és McLaren-Fordja volt a negyedik. A két Renault elhúzott a mezőnytől, ám Patrese csapattársa, a hatodik helyről induló brazil Nelson Piquet a 11. körben Arnoux-t megelőzve feljött a második helyre. Gyorsasága nem a véletlen műve volt, mivel kevés üzemanyaggal indította útnak a csapata, és a könnyebb autóval Nelson szinte szárnyalt. Egészen a 40. körig, amikor ki kellett állnia tankolásra, és csak az ötödik helyre tudott visszaállni. Innentől fogva újra úgy nézett ki, hogy francia belügy lesz a verseny, ám a 80 körös viadal 72. körében Arnoux autójában a benzinbefecskendező elromlott, és a nyolcadik helyről rajtoló, magát szívósan egyre feljebb küzdő finn Keke Rosberg és Williams-Fordja megörökölte a második helyet. Keke közel került Prosthoz, és ha ő egyszer “vérszagot fogott”, akkor nehéz volt megállítani. Nyomás alá helyezte Alaint, aki hibázott is, és ezt kihasználva, mindössze két körrel a leintés előtt Rosberg átvette a vezetést. Igaz, leinteni nem őt, hanem Prostot intették le elsőként, mivel Keke esetében ezt egész egyszerűen elfelejtették, így a derék finn ráhúzott még egy kört a végére. Igaz, ennek nem volt jelentősége, mivel ekkorra már biztossá vált, hogy megszerezte első világbajnoki futamgyőzelmét. Sőt, ezzel a diadallal átvette a vezetést a táblázaton is a 39 pontnál “beragadt” Pironi valamint Prost előtt. A konstruktőrök Ferrari, McLaren, Williams sorrendben álltak.
Prost lett tehát a második, a dobogó harmadik fokát pedig Lauda foglalhatta el. Őket Piquet, Patrese és a Lotus-Fordot vezető olasz Elio de Angelis követte a pontszerző helyeken.
A leggyorsabb kör Prosté lett, aki 202,736 km/órás átlagot autózva 1 perc 7,477 másodperces időt ért el.
Még két futam volt hátra, és egyre inkább úgy nézett ki, hogy Keke komolyan bejelentkezett a világbajnoki címért. 11 pont előnnyel várta a folytatást.
A Williamsnél így örültek Keke első diadalának.

A Williamsnél így örültek Keke első diadalának.


A győzelmi emelvény: balról Lauda, Rosberg és Prost.

A győzelmi emelvény: balról Lauda, Rosberg és Prost.

A verseny összefoglalója, szűk 11 percben. A két kommentátor: Murray Walker és a ma 68 éve született James Hunt: