Yannick Dalmas

Dalmas 2

A ma 54. születésnapját ünneplő francia Yannick Dalmas motokrossz-versenyzőként kezdte pályafutását, ám egy lábsérüléssel járó súlyos baleset elvette a kedvét a kétkerekűektől. A sebesség hajszolásától azonban nem, így négy keréken folytatta, ahol a Marlboro tehetségkutató-programjában felfigyeltek rá, és a dohánygyár támogatásával a Francia Formule Renault Bajnokság résztvevője lett. Már a második évben megnyerte a sorozatot, és a Francia Formula 3-as Bajnokság következett. Ott is mindössze két szezont kellett várnia a bajnoki címre, és hab volt a tortán, hogy a nagy presztízsű monacói F3-as viadal trófeáját is hazavihette. Ekkor, 1986-ban már így kezdték nevezni: “A kis Alain Prost”. 1987-ben ismét egy lépcsőt feljebb lépett, és a Formula 3000-es nemzetközi sorozatban folytatta, azonban az olaszországi Vallelunga pályán baleset érte, és bár mindjárt győzelemmel tért vissza, csak az ötödik helyet tudta megszerezni a bajnoki tabellán. Vitathatatlan tehetsége – na és persze némi szponzori támogatás – azonban még ugyanebben az évben versenyzői üléshez juttatta a Formula 1-es Larrousse & Calmels francia istállónál, és a Mexikói Nagydíjon debütálhatott a világbajnokságban. Nem is rosszul: kilencedikként végzett. Sőt, két versennyel később, az idényzáró Ausztrál Nagydíjon pontszerző helyen, ötödikként intették le – igaz, ezért a teljesítményéért nem járt pont, mivel csapata csak az egyik autójukat nevezte be a világbajnokságra, a szintén francia Philippe Alliot-ét.

Dalmas 1

A teljes 1988-as idényre szerződést kapott a csapattól, ám az utolsó két versenyen betegség miatt nem tudott megjelenni. 1989-ben is élvezte az istálló vezetőinek bizalmát, viszont a Lola-Lamborghini autókkal csak szenvedett, és egyszer sem tudta magát kvalifikálni a versenyekre, így hat verseny után megváltak tőle. Ekkor a szintén francia AGS csapat tagja lett másfél évre, ám sokszor még az akkoriban a nevezők nagy létszáma miatt szükséges előkvalifikáción sem tudta keresztülverekedni magát, és mindössze hat alkalommal tudott egyáltalán a rajtrácsra felkerülni, pontszerzésben pedig végképp nem is reménykedhetett.
1990 végén el is hagyta a Formula 1-et, és a Peugeot sportautó-programjának résztvevője lett. Két év múlva az angol Derek Warwick és Mark Blundell társaként megnyerte a Le Mans-i 24 órás viadalt. Ezt a sikert 1994-ben immár Porschével versenyezve (az egyesült államokbeli Hurley Haywooddal és az olasz Mauro Baldival) megismételte. Ugyancsak ebben az évben két verseny erejéig visszatért a Formula 1-be a Larrousse-szal, ám ez már a hattyúdala volt, a Portugál Nagydíj után, 23 teljesített világbajnoki futamot követően elbúcsúzott a száguldó cirkusztól. És mielőtt 2002 végén visszavonult a versenyzéstől, 1995-ben, valamint 1999-ben ismét diadalt aratott Le Mans-ban (McLaren és BMW autókkal).

Az AGS-Ford JH25-öst vezetve az 1990-es Francia GP-n, ahol a 26. rajtkockából indulva 17.-ként végzett (nagyítható)

Az AGS-Ford JH25-öst vezetve az 1990-es Francia GP-n, ahol a 26. rajtkockából indulva 17.-ként végzett (nagyítható)