Brabham BT19

Brabham-Repco BT19 (nagyítható)

Brabham-Repco BT19 (nagyítható)

49 évvel ezelőtt, 1966. július 24-én Zandvoortban rendezték az év ötödik világbajnoki futamát Hollandia Nagydíjáért. A tengerparti homokdűnék között, ragyogó napsütésben az ekkor már kétszeres világbajnok ausztrál Jack Brabham a pole-ból indulva megszerezte F1-es pályafutása tizedik győzelmét, amely az ötödik diadal volt a saját nevével fémjelzett Brabham istálló számára. Őt az angol Graham Hill (1962 világbajnoka) BRM autóval követte a célban, míg harmadikként a világbajnoki cím védőjét, a skót Jim Clarkot és Lotusát intették le.
A “Black Jack” által vezetett győztes autó a Brabham BT19 típusjelű gép volt, amelyet a BT11-es modell alapján a szintén ausztrál Ron Tauranac tervezett. Motorja az ugyancsak Ausztráliából származó, 2995 köbcentis, nyolchengeres, 7250-es fordulatszámon 315 lóerőt teljesítő Repco 620-as erőforrás volt. Az 518 kilogramm tömegű autó Goodyear abroncsokon futott, amelyekre ötfokozatú Hewland sebességváltón keresztül vitték át a motor erejét. Jack Brabhamen kívül az új-zélandi Denny Hulme vezette. 1966-ban és 1967-ben tíz világbajnoki futamon versenyeztek vele, négy győzelmet aratva és egy második helyet szerezve – mindegyik Jack nevéhez fűződött. Továbbá 3 pole pozícióhoz és 1 leggyorsabb körhöz segítette hozzá az ausztrál versenyzőt. Ja és persze az 1966-os év egyéni világbajnoki címéhez, amelyet “Black Jack” vihetett haza. Valamint részt vállalt a Brabham konstruktőr-világbajnoki címének megszerzésében is, bár Jack csapattársa, Hulme (aki a következő évben szintén feliratkozhatott a Formula 1 világbajnokai közé) a BT20-as változatot használta az év folyamán.

"Black Jack" és a BT19, itt éppen az 1966-os Francia GP-n aratott győzelem felé száguldva (nagyítható)

“Black Jack” és a BT19, itt éppen az 1966-os Francia GP-n aratott győzelem felé száguldva (nagyítható)

A BT19-es hátsó kerékfelfüggesztése (nagyítható)

A BT19-es hátsó kerékfelfüggesztése (nagyítható)