Chris Amon

chris_amon
A Formula 1 világbajnokságok történetének egyik legnagyobb rejtélye, hogy a ma 72. születésnapját ünneplő új-zélandi Christopher Arthur “Chris” Amon miként volt képes 96 világbajnoki viadalt teljesíteni úgy, hogy egyetlen egyszer sem intették le elsőként a viadalok végén. De sajnos a gyorsasága pechhel is párosult…
Egy juhtenyésztő fiaként látott napvilágot, és már gyerekként autókázott a farmjukon. Ezek a próbálkozások később gyakorlássá váltak, és amikor hegyiversenyeken belépett az autósport világába, igencsak hasznosnak bizonyultak. 1962-ben hazája egyik formulaautós sorozatában felhívta magára a korábbi autóversenyző, angol Reg Parnell figyelmét, aki meggyőzte őt, hogy menjen Angliába további fejlődése érdekében. Az ottani teszteléseken bebizonyította gyorsaságát, és már 1963-ban, a Belga Nagydíjon Parnell csapatában elindulhatott élete első világbajnoki futamán. Az első pontszerző helyezésére csak egy évet kellett várni, a ’64-es Holland Nagydíjon ötödikként intették le a Reg Parnell Racing színeiben induló Lotus-BRM autójával. Az év hátralévő részén műszaki hibák sorozata még a célba érés lehetőségétől is megfosztotta, pontszerzésről még csak nem is álmodhatott. 1965-re autó nélkül maradt, mivel Parnell motorszállítója az angol Richard Attwoodot preferálta Amonnal szemben, aki így a McLarenhez igazolt. Ott azonban már mindkét versenyülés foglalt volt, így honfitársának, Bruce McLarennek az autóit csak a tengerentúli Can-Am sorozatban vezette. Attwood sérülése után még ugyanebben az évben két versenyre visszatért Parnell csapatába, de ismét csak műszaki hibák miatti kiesések jutottak részéül.
Távozott az istállótól, de 1966-ra nem jutott F1-es autó üléséhez. A 24 órás Le Mans-i versenyen azonban kárpótolta magát, hiszen McLarennel párban egy Ford GT40-essel megnyerték a viadalt. Erre már a Ferrarinál is felfigyeltek, és 1967-re le is igazolták a “Kiwi”-t. A maranellóianknál töltött három év közül az első volt a legsikeresebb, amikor négyszer is dobogóra állhatott – mindannyiszor a harmadik fokára, és ötödikként végzett a világbajnoki pontversenyben. A következő két évben egyre gyengébbek lettek az ágaskodó paripás vörös autók, olyannyira, hogy 1969-ben mindössze egyetlen alkalommal – igaz, akkor harmadikként – láthatta meg a kockás zászlót.
1970-re a March-hoz szerződött, és két második helyezésével, többszöri pontszerzésével bizonyította, hogy kár lenne leírni őt. A következő évben a Matra csapatánál versenyzett, és az Olasz Nagydíjon a pole pozícióba sikerült kvalifikálnia magát, ám a minden eddigi idők legszorosabb befutóját (az első öt helyezett 61 századmásodpercen belül ért célba!) és ötödik leggyorsabb világbajnoki futamát eredményező viadalon végül csak hatodikként tudott célba érni.

A "Kiwi" és a Matra MS120B Monzában, ahol F1-es pályafutása során negyedszer indulhatott a pole-ból.

A “Kiwi” és a Matra MS120B Monzában, ahol F1-es pályafutása során negyedszer indulhatott a pole-ból.

Még egy évig maradt a Matra-nál, ám 1969 konstruktőr-világbajnoka 1972 végén visszavonult a Nagydíj-versenyzéstől, így Amon ismét csapat nélkül maradt. A következő négy, sikereket nélkülöző évadban megfordult a Tecno, a Tyrrell, a BRM, az Ensign és a Wolf csapatoknál, sőt az 1974-es Spanyol Nagydíjon saját, Amon AF101-es autójával is próbálkozott. Az 1976-os Kanadai Nagydíj végén, 96 teljesített Nagydíjat követően vett búcsút a Formula 1-től és visszatért farmjára.
Az angol királynő által is kitüntetett Chris Amon 5 pole pozíciót, 11 dobogós (három második és nyolc harmadik) helyezést ért el, továbbá három alkalommal futotta meg a versenyek leggyorsabb körét.
Jelenleg visszavonultan él Új-Zélandon.

Chris Amon napjainkban

Chris Amon napjainkban