Martin Brundle

Martin Brundle 1992-ben

Martin Brundle 1992-ben


Mind a mai napig érthetetlen, hogy az az ember, aki 1983-ban csak az utolsó pillanatban maradt alul Ayrton Sennával szemben a brit Formula 3-as bajnokságban, miként tudott győzelem nélkül befejezni 12 világbajnoki szezont. Márpedig a ma 56 éves Martin Brundle pontosan ezt tette.
Nem teljesen szokványos úton került a Formula 1 mezőnyébe. 12 évesen füves pályákon kezdett versenyezni, majd oválpályás futamokon indult. Aztán 1979-től már együléses kategóriában képezte tovább magát Formula Ford gépekkel, ezen kívül BMW túrakocsikkal is versenyzett. 1982-ben már a Formula 3-as Brit Bajnokság résztvevője volt, ahol rögtön felhívta magára a figyelmet két futamgyőzelmével. És következett az a bizonyos ’83-as idény, amikor Sennával csapott össze, és sokan állítják, hogy ez az év volt mind ez idáig az F3-as bajnokságok legjobbika. Senna nyert, de Brundle teljesítménye is elképesztő volt, így Ken Tyrrell le is szerződtette Formula 1-es alakulatához az 1984-es idényre.
Az a bizonyos legendás páros 1983-ból: Senna a West Surrey Racing, Brundle pedig az Eddie Jordan Racing színeiben

Az a bizonyos legendás páros 1983-ból: Senna a West Surrey Racing, Brundle pedig az Eddie Jordan Racing színeiben


A bemutatkozására Brazíliában került sor, ahol egy ötödik hellyel tette le a névjegyét. Később az USA East GP-n, Detroitban mindössze nyolc tizedmásodperccel maradt alul a győztes brazil Nelson Piquet mögött, azonban később – az összes évbeli eredményével együtt – ezt a helyezését is törölték, mivel a Tyrrell autókat szabálytalannak találták. A következő futamon, Dallasban az időmérő edzésen mindkét lábát eltörte, ezzel véget is ért számára az idény. Még két évig maradt Ken istállójában, és a csalódást keltő ’85-ös idényt követően 1986-ra többször is a pontszerzők közé került. Ezután a Zakspeedhez szerződött, de ez nagyon rossz döntésnek bizonyult, ugyanis csak egyszer tudta egy ötödik hellyel beverekedni magát a pontszerzők közé, legtöbbször még befejezni sem sikerült a versenyeket. És hogy a gond nem jár egyedül, azt az is bizonyítja, hogy a következő idényre csapat nélkül maradt.
Így a sportautó-világbajnokságban folytatta, amelyet meg is nyert, akárcsak a daytonai 24 órás viadalt, miközben tesztelt a Williams F1-es csapatának. Egy verseny erejéig, Belgiumban be is ugrott helyettesíteni a beteg Nigel Mansellt, egy hetedik helyet produkálva. 1989-ben a Brabham színeiben ismét visszatért a száguldó cirkuszba, azonban a csapat régi, csillogó fénye megkopott már addigra, és mindössze három alkalommal sikerült pontot érő helyen befejeznie a versenyeket. 1990-re ismét elhagyta a Formula 1-et, visszatért a sportautózáshoz, és a dán John Nielsen, valamint az egyesült államokbeli Price Cobb társaként egy Jaguar-ral megnyerte a Le Mans-i 24 órás viadalt.
Nem sok versenyzőnek adatik meg, hogy a Formula 1-et elhagyva vissza tudjon térni. Nos, Martinnak ez 1991-ben immár másodszor is sikerült: ismét a Brabham csapat tagjaként indulhatott a világbajnokságon. Ekkor már csak egyszer tudott pontot szerezni, és mindenki azt hitte, hogy ezzel vége is a karrierjének. Ám a Benetton leszerződtette a fiatal Michael Schumacher mellé 1992-re. Kezdetben rendszeresen alulmaradt csapattársával szemben, de az év második felére feljavult a teljesítménye, és az utolsó kilenc futam mindegyikén pontokat tudott szerezni. Ezzel pályafutása legjobb F1-es helyezését érte el, hatodik lett a világbajnokságon.
Az utolsó versenye Schumacher csapattársaként Ausztráliában, Adelaide-ben a Benetton-Ford B192-es autóval (nagyítható)

Az utolsó versenye Schumacher csapattársaként Ausztráliában, Adelaide-ben a Benetton-Ford B192-es autóval (nagyítható)


1993-ban a Ligier, 1994-ben a McLaren, 1995-ben ismét a Ligier színeiben versenyzett, majd 1996-ra a Jordan szerződtette. Az idény első versenyén, az ausztráliai Melbourne-ben rögtön a rajt után a falhoz csapódott, ám a látványosan kettétört autóból sértetlenül tudott kiszállni.
A melbourne-i bukás

A melbourne-i bukás


Végigversenyezte az évet, de a Jordan akkor épp nem volt versenyképes, így mindössze öt alkalommal tudott pontot szerezni. Az év végén, Japánban elért ötödik helyével, 158 teljesített világbajnoki futamot – amelyeken kilencszer állhatott dobogóra – követően búcsúzott el a száguldó cirkusztól.
A ma is méltán népszerű Martin napjainkban Formula 1-es viadalok kommentátoraként dolgozik, és többször készített pódiuminterjút a versenyek leintését követően.
Napjainkban

Napjainkban