Monaco Nagydíja – 1965.05.30.

Monaco 1965 - plakát
Az 50 évvel ezelőtt, 1965. május 30-án, az évad második viadalaként rendezett Monacói Nagydíjról két “nagyágyú” is hiányzott – igazoltan. Ugyanis a két évvel korábban első világbajnoki címét megszerző skót Jim Clark és az egyesült államokbeli Dan Gurney is a másnapi Indy500-on vett részt. Előbbi – közel fél évszázad után első európaiként – diadalt is aratott a tengerentúlon. Azért a benevezettek listája így sem volt éppen gyengének mondható. Jack Brabham, Graham Hill, Mike Spence, Pedro Rodriguez, John Surtees, Lorenzo Bandini is ott voltak a rajtrácson. Az itt debütáló újonc sem volt akárki: az új-zélandi Denny Hulme két évvel később már világbajnoki címet ünnepelhetett. A skót Jackie Stewart számára ez volt a második világbajnoki futam, és máris egy harmadik hellyel tette le a névjegyét, hogy aztán nyolc évvel később háromszoros világbajnokként vonuljon vissza.

Hill kora reggel, gyakorlás előtt

Hill kora reggel, gyakorlás előtt


A népes nézősereg leginkább arra volt kíváncsi, hogy a Monaco királyának kikiáltott, az előző két évben diadalt arató, 1962-es világbajnok angol Graham Hillt meg lehet-e verni a technikás, kifejezetten nehéz városi pályán. Nos, nem lehetett. BRM P261-es autójával az első rajtrácsba kvalifikálta magát, de a lekörözések közben rengeteg időt veszített, így egy időre Stewart és az ausztrál Jack Brabham is vezette a mezőnyt. A 43. körben az olasz Lorenzo Bandini került az élre, és sokáig úgy nézett ki, hogy meg is nyeri a viadalt. A királyt – mint általában az uralkodókat – azonban nem volt könnyű letaszítani a trónjáról, és végül nem is sikerült. Hill minden problémája ellenére (az ötödik helyről kapaszkodott vissza!) a 65. körben az élre állt, és végig, azaz a 100. körig ott is maradt, ezzel sorozatban harmadik diadalát aratva a hercegség utcáin.
Graham Hill

Graham Hill


Jackie Stewart

Jackie Stewart


Bandini és a Ferrari lett a második, míg Stewart harmadik helye tette még nyomatékosabbá a BRM csapat sikerét. A negyedik helyen már egy kör hátrányban álló (mégpedig szó szerint állt, mivel kifogyott az üzemanyaga), 1964-es világbajnok angol John Surtees lett értékelve, míg a további pontszerző helyek az új-zélandi Bruce McLarennek (Cooper-Climax) és a svájci Jo Siffertnek (Brabham-BRM) jutottak.
A világbajnokságot Hill vezette 13 ponttal, őt Surtees és Clark követte 9-9 ponttal. A csapatok versenyében a BRM állt az élen a Ferrari és a Lotus előtt. Nyolc verseny volt még hátra az évből.
A győztes Hill és a hercegi család

A győztes Hill és a hercegi család