Senna és Mansell, Monaco – 1992.05.31.

A "legszélesebb" McLarent üldözi Mansell (nagyítható)

A “legszélesebb” McLarent üldözi Mansell (nagyítható)


Az 1992-es Monacói Nagydíjra úgy érkezett a mezőny, hogy az év addigi öt futamából mindegyiken az angol Nigel Mansell és a Williams-Renault FW14B aratott diadalt. És a hercegség utcáin is folytatódni látszott a hegemóniájuk, mivel “Nige” itt is megszerezte a pole pozíciót, mellőle pedig csapattársa, az olasz Riccardo Patrese indulhatott. A világbajnoki címet az előző évben harmadik alkalommal megszerző brazil Ayrton Senna a rajtrács harmadik helyére kvalifikálta a McLaren-Hondát. A rajt után aztán Ayrton beállt Mansell mögé a második helyre, és így autóztak szépen kettecskén (majdnem) a végéig. Nyolc körrel a leintés előtt a Williamsnél gumidefekt-gyanú miatt kihívták kerékcserére az angolt, így Senna került az élre. Persze Mansell nem lett volna Mansell, ha ebbe beletörődik, és örült tempóban Ayrton után eredt. Három körrel a vége előtt utol is érte, és onnantól fogva minden lehetséges és lehetetlen helyen megpróbálkozott az előzéssel, de – ahogy később elmondta – sohasem gondolta volna, hogy ilyen széles egy McLaren…
Így Senna végül mindössze 215 ezredmásodperccel, de előbb ért célba, mint Mansell. Ez volt a Formula 1 eddigi történetének tizenharmadik legszorosabb befutója.
“Tudod, hogy nem félek senkitől és semmitől. De ha meglátom magam mögött Mansellt, akkor ideges leszek. Bármire képes.” -Ayrton Senna.
Mansell Senna nyomában (nagyítható)

Mansell Senna nyomában (nagyítható)


Senna

Senna


Mansell

Mansell