Imola – Autodromo Enzo e Dino Ferrari

Az Autodromo Enzo e Dino Ferrari madártávlatból (nagyítható)

Az Autodromo Enzo e Dino Ferrari madártávlatból (nagyítható)


30 évvel ezelőtt, 1985. május 5-én Imolában rendezték az év harmadik világbajnoki futamát San Marino Nagydíjáért. Az olasz Elio de Angelis Lotus-Renault autóval aratott diadalt, amely a második, egyben utolsó futamgyőzelme volt. Második helyen az F1-es pályafutása során először dobogóra álló belga Thierry Boutsen (Arrows-BMW) ért célba, míg harmadikként a francia Patrick Tambay-t és Renault-ját intették le. Neki ez volt tizenegyedik és utolsó dobogós helyezése.
A versenyt az Autodromo Enzo e Dino Ferrari elnevezésű pályán futották, amely az olaszországi Imola városának közvetlen szomszédságában, és a Ferrari maranellói főhadiszállásától is mindössze 80 kilométerre található, és ahol az átadást követően először egy tesztelés keretében, 1952. október 19-én száguldottak versenyautók. Méghozzá nem is akárkik voltak az avatók: többek között a Ferrari olasz hármasa, Alberto Ascari, Giuseppe Farina és Luigi Villoresi. A következő évben, 1953. április 25-én már küzdelem is zajlott, a CONI Grand Prix nevű motorverseny volt az első viadal a pálya történetében. 1954-ben a Bolognai Autóklub által rendezett “Conchiglia d’Oro Shell” sportautóversenyen aztán az autók is birtokba vehették a pályát. A Formula 1 mezőnye első alkalommal 1963. április 21-én jelent meg az ekkor még csak Enzo Ferrari fiatalon elhunyt fiának, Dinónak a nevét viselő létesítményben – igaz, “mindössze” egy világbajnokságon kívüli viadalt láthattak a nézők, akik tanúi lehettek a “Repülő Skót”, Jim Clark Lotusszal aratott győzelmének. Aztán 1979-ben ismét egy pontversenybe nem számító futammal (az osztrák Niki Lauda vezette győzelemre Brabham-Alfa Romeóját) melegítettek az 1950 óta először nem Monzában rendezett Olasz Nagydíjra, amelyre 1980. szeptember 14-én került sor, és ahol a brazil Nelson Piquet aratott diadalt Brabham-Forddal. 1981-re visszatért az Olasz GP Monzába, ám a “Ferrari-ország” megoldást talált arra, hogy a Scuderia rajongói két alkalommal is testközelből figyelhessék a tűzpiros autókat: Imola is világbajnoki futam helyszíne maradt, ám a hangzatos San Marino Nagydíja néven futották a későbbiekben a versenyeket, összesen 26 alkalommal.
Az 1994 utáni vonalvezetés, amelynek legutóbbi változata 4,959 kilométer hosszú (nagyítható)

Az 1994 utáni vonalvezetés, amelynek legutóbbi változata 4,959 kilométer hosszú (nagyítható)


Imola uralkodója a német Michael Schumacher, aki nem kevesebb, mint hét alkalommal tudta hazavinni San Marino Nagydíját. A konstruktőröknél holtversenyben áll a Williams és a Ferrari nyolc-nyolc diadallal. A legtöbb pole pozíciót az éppen itt, 1994-ben halálos balesetet szenvedett brazil Ayrton Senna érte el, aki nyolcszor indulhatott az első rajtkockából – 1994-ben is.
A pálya – amely 1988 óta viseli mai nevét – legismertebb pontja a Tamburello-ív volt, egy hosszú, padlógázas balkanyar egyenetlen burkolattal. Félelmetes hírét az itt bekövetkezett látványos baleseteknek köszönhette. Itt bukott hatalmasat többek között Nelson Piquet 1987-ben, két évre rá az osztrák Gerhard Berger, aki az ekkor szerzett égési sérüléseinek hatását a szezon hátralévő részében végig érezte, továbbá az olasz Michele Alboreto és Riccardo Patrese 1991-ben és 1992-ben tesztelés során csapódott az ív külső felén lévő betonfalnak.
Alboreto és a Footwork-Arrows 1991-ben a Tamburello-ban (nagyítható)

Alboreto és a Footwork-Arrows 1991-ben a Tamburello-ban (nagyítható)


Végül egy halálos baleset, az Ayrton Sennát 1994-ben ért ütközés kellett ahhoz, hogy az ekkor már nem csak figyelmeztető, hanem büntető Tamburellót végre megváltoztassák, egy lassítót beépítve az ívbe.
Sennán kívül világbajnoki futam hétvégéjén még egy halálos áldozatot követelt Imola, pont az Ayrton halála előtti napon tartott időmérő edzésen vesztette életét az osztrák Roland Ratzenberger.
2006. április 23-án rendezték az eddigi utolsó világbajnoki viadalt Imolában. Michael Schumacher és a Ferrari méltóképpen, győzelemmel búcsúztatta a Formula 1-től ezt az izgalmas vonalvezetésű, szintkülönbségekkel nehezített látványos és nagyszerű pályát, amely napjainkban Superbike, Európai Le Mans Sorozat, valamint túra- és sportautók versenyének ad otthont.
A célegyenes (nagyítható)

A célegyenes (nagyítható)


Ayrton Senna emlékműve a Tamburello kanyarnál

Ayrton Senna emlékműve a Tamburello kanyarnál