Pironi és Villeneuve, San Marinói GP – Imola – 1982.04.25.

San Marino 1982 1
A 33 évvel ezelőtt, 1982. április 25-én Imolában rendezett San Marinói Nagydíj a végén látványos csatát hozott. Pedig nem úgy indult, hogy a nézők megkapják a pénzükért, ami jár nekik. A sportágat irányító két szervezet, a FISA (Fédération Internationale du Sport Automobile – Nemzetközi Autósport Szövetség) és a FOCA (Formula One Constructors Association – Formula 1 Konstruktőrök Szervezete) közötti – nyugodtan kijelenthető – háború az előző két Nagydíjon történt diszkvalifikálások után Imolában csúcsosodott ki. A FOCA mögé felsorakozott csapatok úgy döntöttek, hogy bojkottálják a viadalt, ám néhányan közülük szponzoraik nyomására mégiscsak kénytelenek voltak rajthoz állni. Így végül mindössze 7 csapat 14 autóját nevezték: Tyrrell, ATS, Renault, Alfa Romeo, Ferrari, Osella és Toleman.
A papírformának megfelelően a két Renault foglalta el a rajtrács első sorát bennük két francia versenyzővel, René Arnoux, Alain Prost sorrendben. Mögöttük a két Ferrari várta a rajtjelet a kanadai Gilles Villeneuve-vel és a francia Didier Pironival. Prost motorhiba miatt hamar kiszállt, mindössze hat kört tudott megtenni. A rajttól szinte végig az élen autózó Arnoux alatt a 44. körben szintén szétesett a motor, így a két Ferrarira várt a feladat, hogy hazai pályán gálát rendezzen a lelkes szurkolótábor előtt. És nem is maradtak adósak: az utolsó 17 körben ötször cserélt gazdát az első hely. Az utolsó kört Villeneuve kezdte az élen, és egy állítólagos megállapodásnak megfelelően – miszerint ha ketten haladnak az élen, akkor az utolsó körben már nem támadják egymást – már nyeregben érezhette magát. Pironi azonban mást gondolt, a Tosa kanyar előtti szakaszon bevágott a kanadai mellé, és megelőzte. Gilles már hiába próbált újra előremenni, “Didi” nem engedte ki a kezéből a győzelmet, amely számára a második, a Ferrari számára pedig a nyolcvankettedik világbajnoki futamon aratott diadal volt. Az olasz Michele Alboreto (Tyrrell-Ford) állhatott még dobogóra, először F1-es pályafutása során. Az egyéni világbajnokságot Prost vezette 18 ponttal. Az osztrák Niki Laudának (McLaren-Ford) 12, Pironinak és Alboretonak 10-10 pontja volt ekkor. A konstruktőröknél a Renault vezetett 20 ponttal, két illetve hat egységgel követte őket a McLaren és a Ferrari.

A győzelmi pezsgőt locsoló Pironi jobbján a csalódottságát leplezni sem próbáló Villeneuve

A győzelmi pezsgőt locsoló Pironi jobbján a csalódottságát leplezni sem próbáló Villeneuve


Villeneuve aztán “nekiment” Pironinak, az említett megállapodás felrúgójának nevezte, és kijelentette, hogy “azzal én ott soha többé nem állok szóba”. Idő előtt elhagyta a győzelmi emelvényt. Mint kiderült, életében utoljára indult világbajnoki futamon: a két héttel később rendezett Belga Nagydíj időmérő edzésén – valószínűleg még az Imolában történtek hatása alatt – túl nagy kockázatot vállalva mindenáron Pironi elé akart kerülni, és eközben halálos balesetet szenvedett.

A verseny összefoglalója: