Alain Prost

Prost 1
A francia Alain Marie Pascal Prost 60 éve, 1955. február 24-én született Lorette-ben.
Kezdetben pusztán hobbiból gokartozott, majd egyre komolyabban kezdett a versenyzéssel foglalkozni, és az eredményei is egyre biztatóbbak lettek. Miután a hetvenes évek második felében sorra nyerte a Formula Renault és F3-as Francia- és Európa-bajnoki címeket, 1980-ban a McLaren csapattal a Formula 1-ben is debütálhatott. A következő három idényt a Renault színeiben versenyezte végig, és az első közös évükben meg is szerezte első Nagydíj-győzelmét hazai pályán, a Francia GP-n. Először ötödik, majd negyedik, 1983-ban pedig már második volt a világbajnoki összetettben, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy már ekkor megszerezze a hőn áhított címet. Azonban a kudarcként megélt második hely miatt felszínre került csapaton belüli viszálykodás miatt elhagyta a gárdát, és újra a McLarenhez vezetett az útja. 1984-ben az eddigi legkisebb különbséggel (mindössze fél ponttal) csapattársa, az osztrák Niki Lauda mögött lemaradva ismét csak a második helyet szerezte meg, azonban a következő két évben már nem lehetett megállítani: kétszer is világbajnok lett. 1987 egy negyedik helyet hozott a domináns Honda-motoros versenyzők (Piquet, Mansell és Senna) mögött. 1988-ra a McLaren megszerezte a szinte legyőzhetetlen Honda motorokat, ám jött velük még valaki: a brazil Ayrton Senna. Ez utóbbi azon nyomban világbajnok lett, Prostnak ismét csak a második hely jutott, és ezzel az addig ideálisnak tűnő versenyzőpáros tagjai között a jó kapcsolatnak vége szakadt. 1989-ben Prost örülhetett újabb világbajnoki címének, amelyet mind a mai napig tartó vitákat kiváltó óvást és Sennának a Japán Nagydíjon történt kizárását követően szerzett meg. Nem is volt tovább maradása a Mclarennél, és a Ferrarinál folytatta. Ahol második lett a világbajnokságon: egy ismét Japánban, megint csak vitatott körülmények között (ő és Senna már az első kanyarban összeütköztek) történt baleset következtében elvesztette, Senna pedig megnyerte a címet. A következő év a Scuderiánál nem sikerült jól, így otthagyta a csapatot – sőt a Formula 1-et is. Igaz, csak egy évre, mivel 1993-ban visszatért, az akkor csúcsformában lévő Williams-Renault-hoz. Itt megnyerte negyedik világbajnoki címét is, majd visszavonult.
1997-ben megvásárolta a Ligier istállót, amely Prost Grand Prix néven futott tovább. Csapatvezetőként messze nem volt olyan sikeres, mint versenyzőként (mindössze három dobogós helyezést tudtak elérni), és miután csődbe jutottak, 2001 végén felszámolták a csapatot.
Prost 199 Nagydíjon indult, és ezek közül minden negyediket megnyerte: 51 győzelem áll a neve mellett. 33 pole-pozíciót, 41 leggyorsabb kört és összesen 106 dobogós helyezést jegyez. Négy-négy világbajnoki címével és második helyezésével a sportág egyik legeredményesebb alakja.

A tavalyi Olasz Nagydíjon, Monzában (nagyítható)

A tavalyi Olasz Nagydíjon, Monzában (nagyítható)