Buenos Aires – Autodromo Juan y Oscar Gálvez

1
A Formula 1 világbajnokságok történetében nem kevesebb, mint 14 alkalommal rendeztek futamot Argentínában az év első hónapjában, mindig ugyanazon a helyen.
A fővárostól, Buenos Airestől délnyugatra egy mocsaras területen 1952-ben egy új versenypálya nyílt “Autódromo 17 de Octubre” név alatt. Az elnevezése azóta – többnyire politikai okokból – több ízben változott, manapság két korábbi autóversenyző testvér után Autodromo Juan y Oscar Gálvez a pálya neve.

A pálya alaprajza az összes vonalvezetést feltüntetve (nagyítható)

A pálya alaprajza az összes vonalvezetést feltüntetve (nagyítható)


A 12 különböző vonalvezetéssel használható aszfaltcsíkon 1952 márciusában rendezték az első versenyt az akkor regnáló elnök, Juan Perón nevét viselő kupáért. Ki más is nyerhette volna, mint a világbajnoki cím aktuális védője, a hazaiak sztárja, Juan Manuel Fangio.
És a következő évben, 1953. január 18-án már világbajnoki futamnak adott otthont az “autodromo”, de a remélt argentin siker nélkül: az akkoriban szinte verhetetlen olasz Alberto Ascari és Ferrarija az első rajtkockából indulva, a leggyorsabb kört megfutva a versenyt is megnyerte. Egészen 1960-ig egy év (1959) kivételével minden évben visszatért ide a Formula 1 mezőnye, majd egy szünetet követően 1972-ben ismét ellátogatott ide. 1976 ugyan kimaradt, de 1981-ig szerepelt a versenynaptárban Buenos Aires. Az 1982-es Falkland-szigeti válság (vagyis a szigetért vívott fegyveres konfliktus Argentína és Anglia között, mely előbbi vereségével végződött) elszigetelte a dél-amerikai országot, és ez kihatott az autósportra is, így a világbajnokság hosszú időre elbúcsúzott Buenos Airestől. Ahová csak 1995-ben tért vissza, akkor is mindössze 4 évre. 1998. április 12-én, a német Michael Schumacher és Ferrarija győzelmével végződött viadal volt eddig az utolsó F1-es verseny. Úgy volt, hogy 1999-ben is lesz még itt világbajnoki futam, azonban a hazai szervezők anyagi okokból lemondták.
Világbajnoki keretek között 4 különböző, 3912, 3345, 5968 és 4259 méteres változatát használták. A legizgalmasabb és leglátványosabb kétségkívül az 1974 és 1981 közötti, 5968 méteres verzió volt, amikor a hosszabb egyeneseken és az ezeket összekötő Salotto íven is végigszáguldott a mezőny.
Látkép a Horquilla kanyar...

Látkép a Horquilla kanyar…


... és a Salotto felől

… és a Salotto felől


Buenos Aires “királya” ki más is lehetett volna, mint egy argentin: Juan Manuel Fangio. Négyszer tudott itt diadalmaskodni. 2-2 győzelmet aratott a brazil Emerson Fittipaldi és az angol Damon Hill, rajtuk kívül tizenhárman tudtak egyszer nyerni. A konstruktőrök között a Williamsnek 4 diadal jutott eddig, őket a Ferrari követi 3 sikerrel.
Az Autodromo Juan y Oscar Gálvez nem zárt be: alacsonyabb kategóriájú versenyeket és nagyszabású koncerteket tartanak rajta, és várja, hogy egyszer újra vendégül láthassa a Formula 1 mezőnyét.
Azok a boldog, szép napok... Az 1979-es Argentin GP-n a svájci Clay Regazzoni és a Williams-Ford FW06-os az "Esse del Ciervo" nevű kanyarban. Clay végül a tizedik helyen ért célba (nagyítható)

Azok a boldog, szép napok… Az 1979-es Argentin GP-n a svájci Clay Regazzoni és a Williams-Ford FW06-os az “Esse del Ciervo” nevű kanyarban. Clay végül a tizedik helyen ért célba (nagyítható)


Egy kis látványosság '96-ból. És aki a nézők ilyen módon történő szórakoztatásáról gondoskodott: a brazil Pedro Diniz. Az ijedtségen kívül nem esett baja...

Egy kis látványosság ’96-ból. És aki a nézők ilyen módon történő szórakoztatásáról gondoskodott: a brazil Pedro Diniz. Az ijedtségen kívül nem esett baja…


Egy "Turismo Carretera" futam rajtrácsa 2011. május 29-én

Egy “Turismo Carretera” futam rajtrácsa 2011. május 29-én