East London

51 évvel ezelőtt, 1963. december 28-án rendezték East London mellett a X. International RAC Grand Prix of South Africa elnevezésű viadalt, amely világbajnoki keretek között a második Dél-Afrikai Nagydíj volt. A skót Jim Clark megszerezte tizedik GP-győzelmét, amely csapata, a Lotus számára a tizenötödik diadal volt. Az év utolsó versenyén azonban ennek már alig volt jelentősége, mivel már három versennyel korábban, Olaszországban bebiztosították maguknak mind az egyéni, mind a csapatvilágbajnoki címet.

A '63-as verseny rajtja...

A ’63-as verseny rajtja…

...és programfüzetének borítója

…és programfüzetének borítója

Dél-Afrikában először egy évvel korábban, 1962.december 29-én rendeztek vb-futamot, mindjárt világbajnokavatással: az angol Graham Hill és csapata, a szintén brit BRM első címét szerezte. A helyszín ugyancsak East London volt, ez a tengerparti dűnék között épült pálya. Az eredetileg “Prince George Circuit” névre hallgató pálya a harmincas évek közepén még több mint 23 kilométer hosszú volt, amely az évek során először közel 18, majd a hatvanas évek elejére 3,920 kilométeresre rövidült. 1965-ben Újév napján rendezték itt a harmadik, egyben utolsó világbajnoki viadalt, 1967-re a gyorsabb és biztonságosabb Kyalami lett a Dél-Afrikai GP-k új helyszíne.

Madártávlatból (nagyítható)

Madártávlatból (nagyítható)

A pálya vonalvezetése (nagyítható)

A pálya vonalvezetése (nagyítható)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A három futamon brit versenyzők és konstruktőrök domináltak: Hill egyszer, Clark pedig kétszer diadalmaskodott, míg a gyártók közül a BRM egy, a Lotus két győzelmet könyvelhetett el. A hivatalos körrekordot a ’65-ös verseny időmérő edzésén Clark állította be: 1 perc 27,200 másodperces idejét 135,826 km/órás átlagsebességgel érte el.
A világbajnoki mezőny ugyan többé nem tért vissza East Londonba, azonban a mai napig alacsonyabb kategóriás klubversenyek helyszíne ez a pálya.

Versenyélet napjainkban

Versenyélet napjainkban