Kanadai Nagydíj – 1973.09.23. – Mosport Park

Peter Jeffrey Revson (1939-1974)

Peter Jeffrey Revson
(1939-1974)


1973-ban ezen a napon rendezték a szezon 14. világbajnoki futamát Mosport Parkban, Kanada Nagydíjáért. Az előző futamon, Olaszországban a skót Jackie Stewart megszerezte harmadik világbajnoki címét, de a konstruktőr-világbajnoki trófeáért még tartott a küzdelem Stewart csapata, a Tyrrell és a Lotus között, így nem volt teljesen tét nélküli a verseny.
Amely esőben indult, és kaotikus körülmények között fejeződött be, és amely során a
Formula 1 világbajnokságok történetében először alkalmaztak “Safety Car”-t, továbbá először viselte a “0”-ás rajtszámot autó – a dél-afrikai Jody Scheckternek és McLaren-Ford M23-asának jutott ez a megtiszteltetés. És nem csak első alkalmak miatt lett emlékezetes a verseny, hanem sajnos utolsók miatt is: ez volt Jackie Stewart és csapattársa, a francia Francois Cevert utolsó futama is…
A rajt utáni pillanat

A rajt utáni pillanat


A pole pozícióból a svéd Ronnie Peterson indult Lotus-Fordjával, mellőle pedig a Revlon kozmetikai birodalom örököse, az amerikai Peter Revson McLaren-Forddal. Peterson csak a második körig vezetett, ekkor előbb az osztrák Niki Lauda (BRM), majd az előző évi világbajnok, brazil Emerson Fittipaldi (Lotus-Ford) állt az élre.
A pálya elkezdett felszáradni, sorra álltak ki a versenyzők gumit cserélni, az időméréssel és körszámlálással megbízott pályaalkalmazottak kezdtek összezavarodni. És hogy ez ne legyen elég, a 32. körben Cevert és Scheckter nagy tempóval összeütköztek, így mindketten kiestek. Két körrel később jött el a történelmi pillanat: a verseny szervezői úgy döntöttek, hogy pályára küldik a biztonsági autót.
A világbajnokságok történetében először vezeti Safety Car a mezőnyt - egy Porsche 914-es a kanadai ex-versenyző Eppie Wietzes vezetésével

A világbajnokságok történetében először vezeti Safety Car a mezőnyt – egy Porsche 914-es a kanadai ex-versenyző Eppie Wietzes vezetésével


A Safety Car tíz körön át volt a pályán, és amikor kiállt, az angol Jackie Oliver és Shadow-Fordja állt az élen. Igaz, nem mindenki szerint. Többen állították, hogy a szervezők elszámolták magukat a biztonsági autós időszakban, és valójában Fittipaldi vezet. Végül Revsont intették le elsőként, aki az időmérők szerint a 48. körtől egészen a leintésig, azaz a 80. körig volt az élen. Revson maga is hiába magyarázta, hogy nem ő, hanem Emerson a győztes, végül mégiscsak őt hirdették ki annak. Ez volt a második, egyben utolsó diadala.
Revson és a McLaren-Ford M23-as

Revson és a McLaren-Ford M23-as


Hivatalosan Fittipaldi lett a második, Oliver a harmadik – ő másodszor, egyúttal utoljára állhatott dobogóra. A francia Jean-Pierre Beltoise (BRM), Stewart (Tyrrell-Ford) és az új-zélandi Howden Ganley (Iso-Marlboro-Ford) értek még célba pontszerző helyen. A leggyorsabb kör Fittipaldié lett,
1 perc 15,496 másodperces ideje 188,688 km/óra átlagnak felelt meg. A konstruktőr-világbajnokság nyitott maradt.
Két hét múlva Watkins Glenbe érkezett a mezőny, az év utolsó világbajnoki futamára, az Egyesült Államok Nagydíjára. Ez lett volna Stewart századik, egyben utolsó Formula 1-es versenye. Csapattársa, mentoráltja, egyben jó barátja, a jövő nagy tehetségének tartott Francois Cevert az edzésen bukott, és életét vesztette. Jackie nem indult, így a világbajnoki cím megszerzése ellenére a búcsú gyászosra sikerült…
Cevert és Stewart egy vidám pillanatban, az 1973-as Holland GP-n, Zandvoortban. A kép még Roger Williamson halálos balesete előtt készült

Cevert és Stewart egy vidám pillanatban, az 1973-as Holland GP-n, Zandvoortban. A kép még Roger Williamson halálos balesete előtt készült