Stirling Moss

sir-stirling-moss-1 másolata
Ma ünnepli 85. születésnapját az angol Sir Stirling Crawford Moss.
Ugyan világbajnoki címet sohasem szerzett, mégis a Formula 1 történetének egyik legnagyobb alakjaként tartják számon.

 

 

 

 

 

 

 

19 évesen, 1948-ban kezdett versenyezni egy Cooper 500-as autóval, és később is szívesebben versenyzett brit kocsikkal, mint más nemzet autóival. 21. születésnapján egy Jaguarral megnyerte az Észak-Írországban rendezett Tourist Trophyt, és ezzel felhívta magára a figyelmet. 1951-ben pedig a világbajnokságon is bemutatkozott: Svájc Nagydíján egy HWM-mel versenyezve a nyolcadik helyen ért célba. A következő két évben bár nem minden Nagydíjon indult, rendszeres résztvevője volt a világbajnokságnak. És még ekkor is csak brit autókkal: HWM, ERA, Connaught, Cooper. Közben pedig továbbra is folyamatosan indult sportkocsi-versenyeken, sőt rallye-kon, kiváló eredményekkel.

Az 1954-es Olasz GP-n, ahol a harmadik helyről indulva végül tizedikként intették le.

Az 1954-es Olasz GP-n, ahol a harmadik helyről indulva végül tizedikként intették le.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sikeres világbajnoki szereplés érdekében a brit autók iránti hűségét feladva váltania kellett, és az akkoriban szárnyaló Mercedeshez szeretett volna igazolni. A német csapat vezetője, Alfred Neubauer meggyőzőbb eredményeket kért Mosstól, aki egy saját maga által megvásárolt és felkészített Maseratival az ’54-es Belga Nagydíjon harmadik lett, ezzel meggyőzve Neubauert. Így 1955-ben beülhetett a W196-os “Ezüst Nyíl”-ba, és két második hely után a Brit GP-n végre megszerezte első világbajnoki futamgyőzelmét. Csapattársa, az argentin Juan Manuel Fangio mögött második lett a vb-n.

Stirling és az "Ezüst Nyíl"

Stirling és az “Ezüst Nyíl”

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ’55-ös Le Mans-i tömegtragédia után a Mercedes hosszú időre visszavonult a versenyzéstől, így Mossnak új csapat után kellett néznie, és ismét a Maseratinál kötött ki, ezúttal azonban a gyári alakulatnál. És ismét csak második lett a pontversenyben, ugyancsak Fangio mögött (aki ekkor Ferrarival versenyzett). 1957-ben az első futam után átigazolt a brit Vanwall csapathoz, és megint második lett. Kell-e mondani: újra, az ekkor Maseratit hajtó Fangio mögött. 1958-ban maradt a Vanwall-nál, és az év utolsó futamán, a Marokkói Nagydíjon, 15 körrel a leintés előtt még világbajnoknak érezhette magát. Azonban honfitársa, a ferraris Mike Hawthorn ekkor megelőzte a szintén Ferrarival versenyző amerikai Phil Hillt, és ezzel a vb-címet is elhódította. Stirlingnek ezúttal is csupán a második hely jutott…
A következő három idényben már csak brit tervezők autóival versenyzett: Cooper, BRM, Lotus, Ferguson. És mindháromszor harmadik lett a pontversenyben.
1962. április 23-án Goodwood-ban, egy világbajnokságon kívüli futamon Lotusával baleset érte, és súlyos fejsérülést szenvedett. Felépült ugyan, de nem versenyzett többé.
Összesen 66 világbajnoki futamon indult. 16 győzelmet szerzett, és további 8 alkalommal állhatott dobogóra. 16 pole pozíció és 19 leggyorsabb kör fűződik a nevéhez. Négyszer (1955, 1956, 1957 és 1958) volt második, háromszor (1959, 1960 és 1961) volt harmadik a világbajnokságon.
Ezeken kívül 96 világbajnokságon kívüli versenyen is elindult, 22 diadalt aratva.
1990-ben beválasztották az Autósport Hírességeinek Csarnokába, 2000-ben pedig lovaggá ütötték.
A rendkívül népszerű Moss manapság is gyakran feltűnik Nagydíj-hétvégéken, és a Goodwood Revival elnevezésű nosztalgia-versenyeken nyolcvanon túl is részt vesz.

2011-ben Goodwood-ban.

2011-ben Goodwood-ban.