Ronnie Peterson – 1978.09.10. – Olasz GP, Monza

1636663
1978. szeptember 10-én Monzában, az Olasz Nagydíj rajtjánál máig nem teljesen tisztázott okokból tömegbaleset következett be.
A bajok legelső – és legnagyobb – forrása a starter volt, aki úgy engedte el a 24 versenyzőből álló mezőnyt, hogy a rajtrácson hátrébb felsorakozott autók közül több még mozgásban volt. Ennek eredményeképp a sebességtöbbletüket kihasználva szinte rátorlódtak az elöl lévőkre a célegyenest megtörő “Variante del Rettifilo” nevű kettős sikán előtt, ahol a pálya egyébként is leszűkült. A baleset ebben a helyzetben szinte előre volt kódolva… Hogy ki kivel ütközött először, az a mai napig nem teljesen tisztázott. Mindenesetre 1976 világbajnoka, az angol James Hunt McLarenje volt az, amely végül a svéd Bengt Ronald “Ronnie” Peterson Lotusát a szalagkorlátnak lökte. Akik szerint a Lotus főnöke, Colin Chapman a sikeresség érdekében túlságosan gyengére építette az autóit, azok igazolni láthatták a gyanújukat, mivel a 78-as számú modell a becsapódás után teljesen összetört. És hogy a baj ne járjon egyedül, ki is gyulladt. A káosz teljesen eluralkodott a 13 sérült autó környezetében. Petersont versenyzőtársai rángatták ki a lángoló roncsból: a svájci Clay Regazzoni, a francia Patrick Depailler és Hunt, aki gondolkodás nélkül futott be a tűzbe, és – egyes szemtanúk szerint – még a kormányrudat is eltörte, hogy Ronniet mielőbb kiszabadíthassák.

A mentők eközben az olasz Vittorio Brambillával voltak elfoglalva, akit egy leszakadó kerék talált fejen, és a sérülései olyan súlyosnak látszottak, hogy az egyetlen mentőhelikopterrel haladéktalanul elszállították. Végül Brambilla felépült…
Peterson azonban legalább ennyire rossz állapotban volt: a lába több, mint húsz helyen eltört, és a belélegzett forró gázok sem adtak nyugalomra okot. Hosszas várakozás után végül őt is kórházba szállították, ahol még aznap este megoperálták a lábát.

Ennyi maradt a Lotus-Ford 78-asból...

Ennyi maradt a Lotus-Ford 78-asból…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És amikor már úgy látszott, hogy minden rendben lesz, másnap, szeptember 11-én reggel érkezett a hír, hogy Ronnie elhunyt. A hivatalos közlemény szerint egy, a véráramba bekerült csontszilánk okozta embólia lett Peterson végzete. A rendkívül népszerű, mindig barátságos Ronnie, az örök nagy ígéret, aki az egyik legjobb volt azok közül, akik sohasem nyertek világbajnoki címet, mindössze 34 évet élt.

Ronnie emlékműve szülővárosában, Orebro-ban

Ronnie emlékműve szülővárosában, Orebro-ban

Ronnie és a Lotus-Ford 78

Ronnie és a Lotus-Ford 78

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A versenyt az újraindítást követően a világbajnoki cím védője, az osztrák Niki Lauda nyerte Brabham-Alfával. Igaz, nem őt intették le elsőként, de még csak másodikként sem. Peterson csapattársa, az amerikai Mario Andretti és a Ferrarival versenyző kanadai Gilles Villeneuve is hamarabb ért célba, azonban korai rajt miatt mindketten egyperces büntetést kaptak, így a 6. és 7. helyre sorolták őket. Andretti ezzel az eredménnyel megszerezte a világbajnoki címet – legnagyobb vetélytársa, aki még elméletileg utolérhette volna a pontversenyben, pont Peterson volt…

A baleset utóéleteként a Nagydíj-Versenyzők Szervezete, a GPDA az olasz Riccardo Patresét tette felelőssé a tömegkarambol kialakulásáért, akit ki is közösítettek egy időre, és nem engedtek rajthoz állni a következő versenyen, az USA East GP-n Watkins Glenben. Riccardónak hosszú küzdelem után, 1982-re sikerült tisztáznia magát.